Aquila 23. évf. 1916. - OSZKepa.oszk.hu/01600/01603/00023/pdf/Aquila_EPA-01603_1916... · 2011. 6....

Adatok Szerbia madárfaunájához.

Materialien zur Avifauna Serbiens.

Irta Lintia Dénes. — Von Dionysius Lintia.

(Folytatás és befejezés. — Fortsetzung und Ende).

40. Anthiis campestris campestris (L.).

Szerb: Trepteljka zvoljinka.

Szerbia déli és keleti részein a parlagi pipis nem éppen ritka.Reiser 4 dbot gyjtött.

In den südlichen und östlichen Teilen Serbiens ist der Brach-

pieper nicht gerade selten.

B. — Negotin, Sommer 1895. nyarán.Reiser sammelte 4 St.

41. Antluis triviális triviális (L.).

Szerb: Trepteljka strljekavica.

Az erdei pipis az egész országban el van terjedve és mindenüttkölt. Reiser még az erd határa fölött is megtalálta, még pedig Sv.Nikola-nál a Stara-Planinán, ahol egy darabot el is ejtett. Ö 3 példánytgyjtött. A szerb állam múzeuma csak 1 példányt riz, mely Negotin-ból származik 18Q6-ból.

Der Baumpieper ist im ganzen Lande verbreitet und nistet überall.

Reiser traf ihn sogar oberhalb der Baumregion bei Sv. Nikola auf

Stara-Planina, wo er auch 1 St. erlegte. Von ihm wurden 3 St. gesam-melt. Das serbische Landes-Museum bewahrt nur 1 Exemplar vonNegotin 1896.

42. Anthus pratensis (L.).

Szerb : Trepteljka cikusa.

A Belgrádi állami múzeumban nincs réti pipis példány, azonbana költözködési idszakokban, Reiser szerint, az országon átvonul; a

Povljen-en 2 darabot gyjtött. Én azt hiszem, hogy a Morava völgyé-ben tavasszal többször lehet Anthus pratensist találni.

lm Belgrader Landes-Museum ist kein Wiesenpieper vorhanden;dagegen durchstreift er das Land gelegentlich der Zugzeiten ; nachReiser. Er sammelte 2 St. am Povljen. Ich glaube im Moravatal mussAnthus pratensis öfter im Frühjahr anzutreffen sein.

ADATOK SZERBIA MADÁRFAUNÁJÁHOZ 75

43. Anthiis cervina (Pall). :

Szerb: Trepteljka rusogria.

A vonulási idszakban Szerbia mocsaras vidékein és rétségeingyakran lehet a rozsdástorkú pipist találni. Reiser május havában is

vonulva találta Kladová-nál és a Timoka torkolatánál. 4 és 1 ^ -tejtett el.

Während der Zugzeiten ist der Rotkehlige Pieper in den Sümpfenund Wiesen Serbiens häufiger zu treffen. Reiser traf ihn auch im Maiauf dem Zuge bei Kladova und der Timokamündung. Er elégte 4 c/'. 1 %.

d" Bara Kod Korbova 4. V. 1903.

o^ Bara Kod Korbova 6. V. 1903.44. Anthus spinoletta spinoletta (L.).

Szerb: Trepteljka pojarica.

Nyáron a havasi legelkön, — ahol egyúttal költ is, — télen pediga folyók és patakok mellett tartózkodik a havasi pipis; nem ritka. ABelgrádi múzeumnak Gjeorgjevic 1. által gyjtött példányai :

B. c^ Mirica 13. V. 1899.

2. B. ? Mirica 13. V. 1899.

Ezen 3 példányon kívül van a múzeum gyjteményében még 2Anthus-br, melyeket Brzakovity erdész a Kopaonikon 1903. VII. 5-én

ltt, s melyek A. obscurus néven szerepelnek. Hogy ezek a madaraktényleg obscurusok-e vagy csak spinoletta példányok, nem állíthatom.

lm Sommer hält sich der Wasserpieper auf den Wiesen der höch-sten Gebirge auf, wo er auch brütet; im Winter neben den Flüssenund Bächen nicht selten.

Die in Belgrader Museum von Z. Gjeorgjlvic gesammelten Exem-plare sind:

B. o^ Mirica 13 V. 1899.

B. ? Mirica 13. V. 1899.

B. ? Mirica 13. V. 1899.

Ausser diesen 3 Exemplaren sind in der Kollektion des Museums2 Anthus Bälge, von Förster Brzakovity am 5. VII. 1903 auf demKopaonik gesammelt, welche unter den Namen obscums figurierenOb diese 2 Vögel wirklich obscurus oder aber nur spinoletta sind, magich nicht behaupten.

45. Motacilla flava flava (L).

Szerb: Pliska pastirica, Govedarka.

A közönséges sárga billeget a Moravavölgyben és a Duna men-tén a nedves réteken és mocsárszéleken mindenütt gyakori költmadár

j

ügy látszik azonban, hogy Szerbia északi részeit inkább kedveli. Az

ország déli részén a feketefej fajtája (melanocephala) helyetesíti. Reiser 4

darabot ejtett el.

76 LINTIA DENES

Im Moravaíal und nächst der Donau, in den feuchten Wiesen und

Sumpfränder überall ist die Schafstelze häufiger Brutvogel, scheint aber

den nördlichen Teil Serbiens zu bevorzugen. Im südlichen Teile des

Landes vertreten durch die schwarzköpfige Art (nielanocepliala).

^ Negotin 1895.? Negotin 1895.

c^ Kladovo 25. IV. 1899.

B. ? Banja 7. X. 1890.->'

Reiser erlegte 4 St.

46. Motacilla flava brrealis Sund.

Szerb : Pliska zelenka.

A vonuláskor elkésett 2 példányt ejtett el Reiser 1899. május11-én Negotinnál.

Auf dem Durchzuge verspätete 2 Exemplare erlegte Reiser beiNegotin am 11. Mai 1899.

47. Motacilla flava cinereocapilla (Savi).

Szerb: Plisca ovcarica.

A Belgrádi múzeum birtokában csak egy szürkefej sárgabillegetpéldány van, melyet Dombrowski E. 1904-ben eabacnál ltt. Ez a faj

valószinleg többször is megjelenik az országban, azonban a sárgabiilege-

tök nehéz megkülönböztetése folytán nyilván elkerülte a figyelmet.

Das Belgrader Museum bewahrt 1 St. Grauköpfige Schafstelze,welches E. Dombrowski bei èabac 1894 erlegte. Diese Form dürfte

wahrscheinlich des öfteren im Lande erscheinen, bei der schwierigen

Unterscheidung der Schafstelzen wurde sie jedoch übersehen.

48. Motacilla flava melanocephala Licht.

Szerb: Pliska crnoglava.

A kucsmás billeget a leggyakoribb faj Szerbia déli részében.Reiser szerint igen nagy számban költ Negotin-, Nis-, Ristovac-, Pro-

kuplje- és Doljna Morava-nál stb. ; 8 példányt gyjtött. Belgrádban csak

3 darab van a múzeumban.

Die Schwarzköpfige Schafstelze ist in der südlichen Hälfte Ser-

biens die häufigste Form. Nach Reiser brütet sie sehr zahlreich bei

Negotin, Nis, Ristovac, Prokuplje, Dolnja Morava etc. Er sammelte 8

Exemplare.

Im Museum zu Belgrad sind nur 3 St.:— o^ Leskovac 19. IV. 1994.— ? Leskovac 20. IV. 1904.B. o^ Pirot 14. VI. 1904.

49. Motacilla boanila boanila (L.).

Szerb : Pliska gorska.

Szerbia hegyi patakjainak és vizeinek közelében a hegyi billeget


mindenütt otthonos. Ahol a vizek be nem fagynak, ott állandó. Reiser3 darabot gyjtött.

In der Nähe der Gebirgsbäche und Wässer Serbiens ist die Gebirgs-Bachstelze überall zu Hause. Wo die Gewässer im Winter nicht zufrie-ren, ist sie ständig.

B. c^ Sv. Nikola 12. V. 1899. .: .

B. ? Sv. Nikola 12. V. 1899. . . . ...•.B. c/' Kopaonik — IV. 1903. . . . ' , • -B. o^ Kopaonik — IV. 1903.B. c^ Kopaonik 13. V. 1903. . , " - : •

B. c^ Kopaonik 14. V. 1903. . .. ;

B. o^ Kopaonik 15. V. 1903. . "

B. - Kopaonik 4. VII. 1903.Reiser hatte 3 Exemplare gesammelt. . • .>

50. Motacilla alba alba (L.).

Szerb: Pliska bijela, Bela pliska. ' . í

A fehér (barázda) billeget az egész országban közönséges nyárimadár. Enyhe teleken egyesek át is telelnek.

Die Weisse Bachstelze ist im ganzen Lande ein gemeiner Sommer-

vogel. In milderen Wintern überwintern auch einige Stücke.

B. — Negotin 1895.B. — Brz.-Palanka — 1895. '. . :::B. — Negotin 1895. ' • ...

Raska-Kraj Ibra 3. 111. 1903.

B. — Kopaonik — IV. 1903. .- •K — Kopaonik — IV. 1993.B. ? Cucer 20. IX. 1906. " ' . .'

B. c^ Cucer 20. IX. 1906.•

B. ? Kozmaca 7. X. 1890.->^ . ' •

Família Certhiidae.

51. Certhia familiáris familiáris (L.) et '

52. Certhia familiáris macrodadyla Brehm.

Szerb: Puzavac.

A fakúszt Szerbia erds hegyvidékein mindenütt meg lehet találni.Hogy a két említett faj közül melyik a gyakoribb az országban, bizto-san meg nem mondhatom, miután az behatóbb tanulmányozást igényel.Reiser szerbiai útja alkalmával 12 darabot gyjtött, melyek közül sze-

rinte 6 darab a typikus familiáris formához, 6 drb pedig a macro-

dactyla-hoz tartoznak. A belgrádi múzeumban 6 drb van, melyeket ponto-sabban kellene meghatározni.

78 LINTIA DENES

Die Baumläufer findet man in den bewaldeten Gebirgen Serbiens

überall. Welche von den angeführten 2 Species die häufigere im Lande

ist, kann ich nicht mit Bestimmtheit sagen, da dies ein eingehenderes

Studium bedingt. Reiser sammelte während seiner Reise in Serbien

12 St., von denen nach seiner Angabe ö St. zur macrodactyla gehören.

Im Belgrader Museum sind 6 St., die genauer zu bestimmen wären.B. ^ Knjazevac 5. V. 1899.— o^ Raska 5. III. 1903.B. ? Raska 11. III. 1903.

B. — Kopaonik 17. IV. 1903.B. d" Kopaonik 29. IV. 1903.

B. — Kopaonik 4. VII, 1903.53. Tichodroma muraria (L.).

Szerb: Puzgavac, Brzelj zidarcac. Zidarica, Priljepusa, Priljepak.

A hajnalmadár Szerbia magas hegységeinek meredek sziklafalain,ha nem is oly gyakran, mégis többször található. Dr. Pancic e mada-rat körülbelül már 1867-ben megtalálta a Podrinje melletti Oaminska Réka

meredek sziklafalain. A Belgrádi múzeum buzgó gyjtje, Brzakovity V.1903. ejtett el 1 darabot Kasturnái Raska mellett. Dombrowski E. Sokolnál,

Krupanjtól délre figyelt meg egy párt. Én magam 1904. XII. 28-án lttem1 darabot a «Kolumbácsi légybarlang» fölötti sziklákon Koronini alatt, szem-

ben a Qolubaci (Galambócz) várromokkal, tehát éppen a szerb határnál.

? Kostur Kod Raske 21. III. 1903.Die Alpen-Mauerklette, oder der Mauerläufer ist in den steilen

Felswänden des Hochgebirges Serbiens, wenn auch nicht allzuhäufig,

dennoch öfter zu finden. Dr. Pancic traf diesen Vogel ungefähr schon

18Ó7, in den steilen Wänden der Gaminska Reka bei Podrinje. Der

eifrige Sammler des Belgrader Museums V. Brzakovity, erlegte 1903

ein St. in Kostur bei Raska. E. Dombrowski beobachtete ein Paar bei

Sokol südlich Krupanj. Ich erlegte ein St. am 28. XII. 1904, auf denFelsen der «Kolumbácser Mückenhöhle» unterhalb Koronini, vis-a-vis

der Golubacer Burgruine, also knapp an der serbischen Grenze.

? Kostur Kod Raske 21. III. 1903.

Familia Sittidae.

54. Sitta eiiropaea eiiropaea L.

Szerb : Brgljez, Brzelj, Puzavac.

Szerbia erdségeiben a csúszka aránylag igen közönséges madár.

Itt költ is; télen a legtöbb csúszka a cinegék társaságában elkószál egész

a kertekbe is. A Balkánon él csúszkákat még tanulmányozni kell.Reiser 8 typikus példányt gyjtött.

ADATOK SZERBIA MADARFAUNÁJÁHOZ 79

In den Wäldern Serbiens ist der Kleiber verhältnissmässig eingemeiner Vogel. Hier brütet er auch. Im Winter streichen die meistenKleiber in Gesellschaft der Meisen umher, bis in die Gärten. Die Klei-ber des Balkans bilden noch einen Gegenstand des weiteren Studiums.

d" Beograd 4. II. 1897.

B. — Negotin 2. V. 18Q9. :B. — Kopaonik 20. IV. 1903.B. o^ Beograd okol. 5. XII. 1903.

B. ? Skoplje 28. X. 1904.

B. ^ Grupcina (Skoplje) 2. II. 1905.B. ? Vratnica 20. IV. 1905.

B. o^ Bánja 7. X. 1890.->'

Reiser sammelte 8 typisch gefärbte Exemplare.

Familia Paridae.

55. Parus major major L.

Szerb : Sjenica velika, Velika Sjenica. .

A széncinege Szerbia egyik legközönségesebb madara.Einer der gemeinsten Vögel Serbiens ist die Kohlmeise.

B. c^ Sicevo 22. V. 1899.

B. — Raska 17. III. 1903.B. ? Kostur 21. III. 1903.

B. — Kopaonik 17. IV. 1903.— c^ Zvezdan 28. XII. 1903.B. ? Sejmeniste 15. X. 1904.

B. c/' Izmetyn (Sejmeniste i Skoplja 2, II. 1905.

B. juv. Bai Tepe 28. VI. 1905.

B. c^ Sv. Arangel 23. IX. 1906.

56. Parus caeruleus caeruleus L.

Szerb : Sjenica plavetna, Slaninarka (Brzakovity).

A kék-cinege valamivel ritkább, mint az elbbi faj, de azért min-denfelé el van terjedve.

Die Blaumeise ist etwas seltener als die vorige Art, aber trotzdem

allerorts verbreitet.

Negotin 1895.

o^ Negotin 3. V. 1899.

B. juv. Tekija 1. VII. 1905.

57. Parus ater ater L.

Szerb: Sjenica jelova.

Szerbia fenyves regióiban a fenyves cinege is otthonos, nevezete-

sen a Kopaonikon, Gora Radocevlja, Zagubice, Zboriste nyugati részén,

80 LINTIA DENES

hol Reiser is gyjtött 5 darabot. Vonulási idszakban máshol is ész-

lelhetk. Brzakovity erdész a Kopaonikon több darabot ltt.

In den Nadelholzregionen Serbiens ist die Tannenmeise zuhause,

namentlich am Kopaonik, Gora Radocevjla, Zagubice, westlicher TeilZboriste, wo auch Reiser 5 Exemplare sammelte ; während der Zug-zeiten auch anderwärts zu beobachten. Förster Brzakovity erlegte amKopaonik mehrere St.

2 B. — Kopaonik 16. IV. 1Q03.B. — Kopaonik 17. IV. 1Q03.2 B. c^ Kopaonik 17- IV. 1903.

B. ? Kopaonik 18. IV. 1903.

B. — Kopaonik 18. IV. 1903.B. ? Kopaonik 19. IV. 1903.

5 B. — Kopaonik 10. V. 1903.58. Parus cristafus mitratus Brehm.

Szerb: Sijenica kaporasta.

Reiser a búbos cinegét csak egyes helyeken találta Szerbiában.

A Kopaonik erdségeiben költ is. Brzakovity ott több darabot el is ejtett.Reiser fand die Mitteleuropäische Haubenmeise nur auf einzelnen

Plätzen Serbiens. In den Waldungen des Kopaonik brütet sie auch.Brzakovity erlegte dort mehrere Stück.

2 B. — Kopaonik 18. IV. 1903.B. c^ Kopaonik 19. IV. 1903.

B. d" Kopaonik 20. IV. 1903.

B. j' Kopaonik 13. V. 1903.

B. — Kopaonik 13. V. 1903.2 B. — Kopaonik 3. VI. 1903.59. Parus lugubris lugubris Temm.60. Parus lugubris lugens Breh.m.

Szerb: Sjenica dalmatinska, Sjenica crnoglava.

A gyászos cinege Szerbiában igen elterjedt, de tartózkodási helyeitöbbnyire elszigeteltek. A lombos erdkkel vagy bokrokkal bentt el-hegyeket és a csendes gyümölcsös kerteket lakja. Reiser 8 darabot

gyjtött különféle helyeken és pedig: Dolnja Kamenica (Stara Planina)Prokuplje, Kursumulje, Monastir, Studenica, Zagubica, Górni Milanovac^

Bolykovac.

Szerbia déli részében (Ó-Szerbiában) ez a faj valószinleg a Paruslugubris lugeus Brehm által van képviselve. (Sic. Reiser: Ornith. Jahr-buch 1901. p. 216. Parus lugubris graecus). Késbbi kutatások feladataleszen elterjedésének pontosabb határát megállapítani. E két forma kö-zötti különbséget a belgrádi múzeumban lev példányoknál, az idrövidsége miatt, nem vizsgálhattam meg behatóbban.

ADATOK SZERBIA MADARFAUNAJAHOZ 81

Die Nonnenmeise ist in Serbien seiir verbreitet, aber iiire Aufent-haltsorte sind meist isoliert. Bewohner von Vorgebirgen mit Laubwäl-dern oder Gebüschen und ruhigen Obstgärten. Reiser sammelte 8Exemplare in verschiedenen Gegenden u. zw. Dolnja Kamenica (StaraPlanina), Prokuplje, Kursumlje, Monastir, Studenica, Zagubica, Gornji

Milanovac, Boljkovac.

In den südlichen Teilen Serbiens (Alt-Serbien) ist sie höchstwahr-

scheinlich durch Parus liigiibris liigens Brehm vertreten. (Siehe Reiser:Ornith. Jahrbuch 1901. p. 216. Parus lugubris graecus). Die genauereGrenze ihrer Verbreitung festzustellen ist Aufgabe späterer Forschung.

Die Unterschiede zwischen beiden Formen konnte ich, wegen Zeitman-gel bei den Exemplaren des Belgrader Museums, nicht genaueruntersuchen. . . .

B. ? Kursumlja 9. VI. 1899. \: : .; ...v . ;, :

B. — Raska 30. III. 1903. .. • \B. o^ Kopaonik 19. IV. 1903. .; . ... ;> .

B. ? Kopaonik 19. IV. 1903. - . .'.... ., ,B. Sejmeniste 2. II. 1905. - : ', .:

61. Parus palustris stagnatilis Brehm. " .

Szerb: Sjenica hrvacka.

Nekem úgy tnik föl, mintha Szerbiában leginkább a délkelet-európai kis barátcinege volna elterjedve. Minden fával srn bentt vidékmeg kert egyaránt kedvez neki. Egész éven át állandó madár. Reiser14 darabot gyjtött össze, melyek állítása szerint mind ehhez a sub-specieshez hasonlítanak. Dr. Hartert földrajzi elterjedése helyéül Szerbiátis felsorolja (egyáltalában a Balkán félszigetet).

Szerbiára nézve a Parus palustris formaköre is sürgs tanul-mány tárgya volna.

Es scheint mir, dass in Serbien am meisten die SüdosteuropäischeGlanzkopf-Sumpfmeise verbreitet ist. Alle baumreichen Gegenden undGärten sind ihr willkommen. Sie ist ständiger Jahresvogel. Reiser

brachte 14 Stück zusammen (die nach seiner Aussage dieser Subsp.stark ähneln). Dr. Hartert gibt für diese Form auch Serbien als Ver-breitungsgebiet (und überhaupt die Balkan-Halbinsel) an.

Das Belgrader Museum weist meines Wissens keine Belegexem-plare auf.

Auch der Parus palustris Formenkreis ist für Serbien ein dringen-des Studium.

62. Parus palustris communis Baldenst.

Szerb: Sjenica hrvacka.

Szerbia északnyugati részén a középeurópai barátcinege van elter-

jedve. Ebbl a fajból a szerb múzeumnak szintén nincs anyaga.Aquila. 6

82 LINTIA DENES

Im nordwestlichen Teile Serbiens ist die Mitteleuropäische Sumpi-

meise verbreitet. Von dieser Form besitzt das serbische Museum auch

kein Material.

63. Parus atricapUlus assimilis Brehm.

Szerb: Sjenica planinska.

A belgrádi múzeumban található és Raskanál meg a Kopaonikonelejtett, Parus montanus néven elsorolt madarak, mind e formához tar-

toznak. Elterjedési területéül Hartert a következket nevezi meg: Kár-

pátok, Erdélyi havasok és Bosznia meg Szerbia hegységei. (Ezek feny-

ves régiói).

Die bei Raska und Kopaonik erlegten, im Belgrader Museum be-

findlichen, und unter den Namen Parus montanus angeführten Vögel,

gehören alle dieser Form an. Hartert gibt als Verbreitungsgebiet:

Karpaten, Transilvanische Alpen und Gebirge Bosniens und Serbiens an.

(Deren Nadelholz-Regionen).

B. o^ Raska 11. III. 1903.

B. ? Raska 10. III. 1903.

2 B. — Kopaonik — IV. 1903.64. Aegitlialos caudatus europaeus (Herm.).

Szerb: Dugorepica, Sjenica dugorepa.

Az szapó (hosszúfarkú cinege) egész Szerbiában ismeretes; sok

helyütt költ. Állandó meg kóborlómadár. Télen társaságokban kóborolmindenfelé egészen az épületek közelébe.

Die Schwanzmeise ist in ganz Serbien bekannt; vielerseits brütend.

Sie ist Stand- und Strichvogel. Im Winter vagabundieren sie in Gesell

Schäften umher bis in die Gehöfte.

Smederevo 1899.

B. ? Kostur 21. III. 1903.

B. o^ Beograd 6. XI. 1903.

65. Aegitlialos caudatus macedonica (Dress.).

Szerb: Dugorepica macedonska.

Szerbia legdélibb vidékén (Macedóniában) a caudatus formát ez

helyettesíti. Erre vonatkozó anyag igen kívánatos volna.

In der südlichsten Region Serbiens (Macédonien) ist die Form

caudatus durch diese vertreten. Hierauf bezügliches Material sehr erwünscht.

66. Antlioscopus pendulinus pendulinus (L.).

Szerb: Plazica.

A függcinege, úgy látszik, Szerbia egyik ritka madara. A belgrádimúzeumban egy fiatal példány van, melyet Dragicevity B. ltt Ristovac-

nál 24. V. 1904.

Reiser O. egy példányt kapott ajándékba Szerbiából. Brusina S-

gyjti 1894. V. 2-án Sabac-nál 7 tojást szereztek.


Ein seltener Vogel Serbiens scheint die Beutelmeise zu sein. ImMuseum zu Belgrad ist ein junges Exemplar, erlegt von B. Dragicevitybei Ristovac 24. V. 1904.

Reiser erhielt ein Stück als Present aus Serbien.

S. Brusina's Sammler brachte 7 Eier von Sabac am 2. V. 1894.gesammelt.

67. Regulas regiilus regiilus (L.). .

Szerb : Krality zlatoglavi.

A sárgafej királyka északi Szerbia magas hegységeinek fenyveserdeiben költ, nevezetesen: a Kopaonikon és Stara Planinán. Utóbbin

1 darabot ltt Reiser 1899. V. 25-én. Télen mindenütt elfordul, ahol

tlevelek díszítik a kerteket meg parkokat; lomberdkben csakkivételesen.

Das Winter- (Gelbköpfige) Goldhähnchen ist nur in den Nadelholz-

Waldungen des Hochgebirges Serbiens Brutvogel; namentlich auf demKopaonik und der Stara Planina. Am lezteren Ort erlegte Reiser1 Stück am 25. V. 1899. Im Winter überall, wo Tannen- oder Fichten-anlagen die Gärten oder Parkanlagen schmücken; nur ausnahmsweise

in Laubholz.

B. — Kopaonik — IV. 1903.B. — Kopaonik 8. V. 1903.B. — Kopaonik 8. V. 1903.67. Regiilus ignicapilla ignicapilla (Temm.).

Szerb: Krality vatroglavi.

Valamivel gyakoribb, mint az elbbi, különösen sszel és télen.

Költ is a Kopaonikon.

Ugyanitt Reiser 1899. VI. 24-én 4 anyányi fiókát gyjtött.

Etwas häufiger als das vorige, besonders im Herbst und Winter.

Brutvogel am Kopaonik.B. — Kopaonik — IV. 1903.B. ^ Kopaonik 8. V. 1903.2 B. — Kopaonik 8. V. 1903. . .B. o^ Kopaonik 13. V. 1903.

B. c^ Kopaonik 14. V. 1903.

Reiser sammelte ebenfalls auf dem Kopaonik am 24. VI. 1899.4 flügge Junge.

Fatnilia Laniidae.

68. Lantus minor (Gm.). v-

Szerb: Svracak mali.

A kis rgébics meglehets gyakori az országban; a síkságon ésdombos vidéken fészkel. Késn érkezik meg és korán vándorol el ismét.

84 LINTIA DÉNES

Ziemlich häufig im Lande; im ebenen und hügeligen Gelände

Brutvogel. Der Kleine Würger kommt spät an und zieht wiederfrüh fort.

Negotin — VI. 1895.. — ^ Kladovo 23. IV. 1899.

69. Lantus exciibifor exciibifor (L.).

Szerb : Svracak velika.

Reiser azt véli, hogy az rgébics Szerbiában sehol sem költ; késsszel jelenik meg és csak télen át tartózkodik az ország lapályos vidé-kein. 3 példányt gyjtött.

Reiser meint, der Grosse Würger (Raubwürger) brüte nirgends inSerbien; erscheint im Spätherbst und hält sich nur über Winter in der

Ebene des Landes. Er sammelte 3 Exemplare.

B. ? Nis 26. X. 1890.*

70. Lanius colliirio (L.).

Szerb : Svracak rusi.

A tövisszúró gébics az egész országban közönséges nyári madár.Fleg erdszéleken, bokros legelkön, facsoportokban, kertekben ésparkokban üti fel fészkel tanyáját.

Gemeiner Sommervogel im ganzen Lande. Vorwiegend an Waldes-

rändern, gestrüppigen llutweiden, Feldgehölzen, Gärten und Parkanla-

gen schlägt der Neuntöter (Rotrückiger Würger) seine Niststätte auf.

B. ? Kladovo 23. IV. 1899.— ^ Kladovo 25. IV. 1899.

. : 2 B. o^ Skoplje 2. VI. 1905.

2 B. juv. Cucer 20. IX. 1906.

Família Ampelidae.

7/. Bomhycilla garrulas garruins. (L.).A csonttollú madár (selyemfarkú) igen ritkán és csak szigorú teleken

fordul el Szerbiában. Az els hiteles megfigyelés Dr. PANCiTV-tól szár-mazik, aki 1850-ben Kragujevacnál egy nagyobb csapatot látott. Raskovitv

N. közli, hogy 1887 Xl-ben Negotin környékén Trojuce-nél egy nagyobb

ilyen madárcsoportot figyeltek meg, melybl egy 2ivkovity Ziv. nevvadász 3 darabot ltt. Az 1907. évi magyarországi invasió alkalmával

egyes példányok délre egész Szerbiába elrepültek. Ezen alkalommal

figyelt meg Brzakovity erdész 1907 január 14-én Botocina-nál (Rogotipagony) 2 darabot.

Der Seidenschwanz kommt sehr selten und nur in strengen Win-tern in Serbien vor. Die erste verlässliche Beobachtung stammt von

Dr. Pancity, der eine grössere Anzahl im Jahre 1850 bei Kragujevac


beobachtete. N. R/SKOvn^' berichtet, das im XL 1887. in der Umgebungvon Negotin bei Trojuce eine Schaar dieser Vögel beobachtet wurde,aus welcher ein Jäger, namens Ziv. Zivkovity 3 St. erlegte. Gelegentlichder Invasion der Seidenschwänze nach Ungarn im Jahre 1907, verflogensich einige südwärts bis Serbien. Bei dieser Gelegenheit beobachtete

Förster Brzakovity am 14. Jänner 1907 bei Botocina (Revier Rogot) 2 St.

Família Muscicapidae.

(Sylvidae, Timeliidae et Tiirdiadc). ' ' ,

72. Muscicapa striata striata (Fall). ' " ; .

Szerb : Muharica siva.

Szerbiában a szürke légykapó fészkel madár, mely áprilisban

érkezik és szeptemberben ismét elköltözik. Tartózkodási helyül leg-

inkább a nagy gyümölcsösöket, kerteket, fasorokat és erdszéleket ked-

veli, ahol könnyen találja meg táplálékát.In Serbien ist der Graue Fliegenschnäpper Brutvogel, der im April

erscheint und in September wieder abzieht. Als Aufenthaltsort liebt er

besonders grosse Obstanlagen, Gärten, Baumreihen und Waldränder, woer leicht seine Nahrung findet. " ^ -o

B. c^ Smederevo 19. IV. 1899. : ,B. c/' Ustje Timoka — V. 1899. .2. B. c/' Sv. Arangel 24. IX. 1906. ;: . :

73. Muscicapa atricapiIla atricapilla L.

Szerb: ívluharica bjelokrila, Muharica bjelokrilica..

Szerbia magas hegységeiben költ. A kormos légykapó inkább erdeimadár, mely csendes helyeken fészkel. Fészkét faodkba rakja. Reiserszerint ritkán fészkel ez országban.

lm Hochgebirge Serbiens Brutvogel. Der Trauer-Fliegenschnäpper

ist mehr ein Waldvogel. Nistet in stillen Gegenden und das Nest wird

in Baumhöhlen angelegt.

B. o^ Kopaonik IV. 1903. .. • .

2 B. c^ Kopaonik 17. IV. 1903. ,, • ..;.

2 B. o^ « 18. » 1903.

B. ? Kopaonik 18. IV. 1903. - ' / -.;>:

B. — « 20. « 1903. . . • ,, ,\ . ;,B. o^ Vratnica 20. III. 1905. - .. \. • . '\. ':.,

— ? Sv. Ilija 23. IX. 1906. :. ::.,;Reiser hält ihn als seltenen Brutvogel im Lande. '

;-

74. Muscicapa coliaris Bechst. ;;

Szerb : Muharica bjelovrata, M. bjelovratica.

Ritkább mint az elbbi faj ; többnyire csak átvonuláskor. Reiser

86 LINTIA DENES

egy fiatal példányt ejtett el Prokupljénél 1899 VI. 19-én. A belgrádiMúzeumban igen gyengén van képviselve.

Seltener wie die vorige Art; meist nur auf dem Durchzuge. Reisererlegte ein junges St. bei Prokuplje am 19. VI. 1899. Im BelgraderMuseum ist sie sehr schwach repräsentiert.

Negotin 1895.

75. Muscìcapa parva parva Bechst.

Szerb: Muharica mala.

Ritka, vagy talán kevéssé megfigyelt madár Szerbiában. A belgrádiMúzeumban 2 törpe légykapót riznek; az egyiket Dragicevity állat-orvos, a másikat Brzakovity erdész gyjtötte.

Seltener oder vielleicht wenig beobachteter Vogel in Serbien. Das

Belgrader Landes-Museum bewahrt 2 Zwerg-Fliegenschnäpper; dereine vom Tierärzten Dragicevity, der zweite von Brzakovity gesammelt.

— o^ Vrany. Banja 29. VII. 1904.— ? Prokuplje 8. IX. 1904.76. Phylloscopiis collybita collybita (Vi e ill).

Szerb: Zvizdak obicni.

A csilpcsalp-füzike e család leggyakoribb faja Szerbiában. Nagyonkorán érkezik és igen késn távozik el. Fleg fiatal fenykön fészkelközel a földszine fölött. Reiser fészkelve a Kopaonikon találta, továbbá

Suhodol zárdánál, Povljen ésTarnikanál 6__darabot gyjtött. Talán P. collyb.

abietina (Nilss.) is elfordul a többiek között?!

Der Weidenlaubvogel (Zilpzalp) ist die häufigste Art dieser Gat-

tung in Serbien. Kommt sehr früh an und zieht sehr spät fort. Nistetmeistens auf jungen Tannen oder Fichten, nahe über dem Boden.

B. a" Sv. Nikola 12. V. 1899.

B. ? Raska 17. III. 1903.

B. c^ Raska 17. III. 1903.

B. ? Raska 30. IV. 1903.

Reiser traf ihn brütend auf dem Kopaonik, ferner bei dem KlosterSuhodol, Povljen, Tarnika. Er sammelte 6 St. Vielleicht kommt auchP. collyb. abietina (Nilss) vor unter den anderen?!

77. Pliylloscopus trocliilus trocliilus (L.).

Szerb : Zvizdak kovacity.

Hasonlóan elterjedt mint az elbbi, de ritkábban fészkel. Különösen

olyan lombos vagy vegyes erdkben meg berkekben tartózkodik, melyeksok aljnövényzettel birnak. Reiser csak a vonulás alkalmával figyelte

meg a fitisz-fzikét Radujevacnál, Zagubicenél, Drazmirovac és PassNisavanál (Nis mellett), ahol 5 példányt gyjtött.

Gleich verbreitet, wie die vorige Art, jedoch seltener, als Brutvogel.

Bewohner von Laub- und gemischten Wäldern oder Auen, welche viel


Unterholz haben. Reiser beobachtete den Fitis Laubsänger nur während

der Zugzeiten bei Radujevac, Zagubice, Drazmirovac und Pass Nissava

bei Nis, wo er 5 Exemplare sammelte.— d" Prokuplje 21. Vili. 1Q04.B. ? Prokuplje 10. IX. 1904. . .

B. ? Dubrovica 16. IX. 1Q04.

—c/' Dubrovica 16. IX. 1904. • .

B. o^ Negotin 20. IX. 1904.

— ? Negotin 22. IX. 1904.B. ? Trnyani (okr. Krajni) 25. IX. 1904.

B. ? Koprivnica (okr. Krajni) 26. IX. 1904.

B. c^ Kursumlje 8. X. 1890.->'

78. PhyIloSCOpus bonelli bonelli (Vie ill.).

Szerb : Zvizdak gorsky.

A Szerb Állami Múzeumban tudtommal nincs egy Bonelli füzikepéldány sem, azonban Reiser azt véli, hogy Oresca (Oresac-nál)

1899. V. 22-én 1 darabot futólagosan figyelt volna meg; egyúttal azt

Yéli, hogy a vonulási idszakokban Szerbia fölött is elhaladnak, amit

magam is gyanítok.lm Serbischen Landes-Museum ist meines Wissens kein Exemplar

des Berglaubvogels vorhanden, doch meint Reiser, dass er 1 St. am22. V. 1899 bei Oresca (Oresac) flüchtig beobachtet hätte; auch nimmt

er an, dass während der Zugzeiten sie auch Serbien passieren, was ich

auch vermuthe.

79. Phylloscopus sibilatrix sibilatnx (Bechst.).

Szerb : Zvizdak sumski.

A siseg füzike leginkább az ország bükköseiben található, denem oly gyakran és nem mindenütt; olykor költ is itt. Reiser a Moravatorkolatánál lev erdkben, Kladova-nál és Negotni-nál (Buchova zárda)találta; 3 darabot ejtett el. Az ország déli részeiben ez a forma

valószínleg a P. sibilatrix erlangen (Hart.) által van képviselve,

amit Dr. Martert is állít mvében. (Vögel der Paläarktischen faunapag. 516).

Der Waldlaubvogel ist hauptsächlich in den Buchenwäldern des

Landes zu treffen, aber nicht häufig und nicht überall ; mitunter nistet

er auch hier. Reiser begegnete ihn in den Waldungen bei der Morava-

Mündung, Kladova, Negotin (Kloster Buchova); erlegte 3 St.

Im südlichen Teile des Landes ist diese Form vermutlich durch Ph,sibil erlangeri (Hart) vertreten, wie Dr. Hartert in seinem Werke

behauptet. (Vögel der Paläarktischen Fauna, Pag. 516).

B. — Kopaonik 21. IV. 1903.B. % Kopaonik 19. IV. 1903.

88 " :. LINTIA DENRS

80. Ceitia ceiti cetti (Marm.).Szerb: Krovarica svilovka.

Szerbia nyirkos nádasaiban, sás és füzes srségeiben többször

lehet a berki poszátát hallani, azonban rejtett életmódja miatt nehezen

ejthet zsákmányul. Reiser Leskovac és Vranja között a Morava partján,

közvetlen a Vladicini Han vasúti állomás közelében figyelte meg 18-90VI. 13-án, ahol a füzesben egy % ejtett el.

In den feuchten Röhrichten, Schilf- und Weiden-Dickichten Serbiens

kann man den Cettia — Rohrsänger öfters hören, wird aber seiner ver-steckten Lebensweise halber schwer erlegt. Reiser beobachtete ihn,

zwischen Leskovac und Vranja am Ufer der Morava in unmittelbarerNähe der Eisenbahn-Station Vladicini Han am 13. VI. 1899, wo er auchein % in dem Weidengebüsch erlegte.

B. juv. Vladicini Han 1. VI. 1899.81. Lusciniola melanopogon melanopogon (Temm.).

A fülemile sitkénck Szerbiában való elfordulására nem állanakugyan rendelkezésemre pontosabb megfigyelési adatok vagy bizonyító

példányok, és mégis meg vagyok róla gyzdve, hogy az ország meg-felel részeiben fel lehetne találni. Reiser, a balkáni fauna legjobb

ismerje szinte azt véli, hogy a magyarországi inelanopogon-ok a Bal-

kán déli részében még át is telelnek, ennek következtében azok legalábbis átvonulok. A Macva, Morava torkolata és a Negotin körüli mocsarakpedig kitn fészkel helyeket nyújtanak nekik.

Es liegen mir wohl keine Daten vor, über eine genauere Beo-

bachtung in Serbien, oder eines Belegexemplars des Tamarisken-Rohr-

sängers und doch bin ich überzeugt, dass man iim an geeigneten Ortendes Landes auffinden könnte. Reiser, der beste Kenner der Balkan-Fauna

vermutet auch, dass unsere ungarischen melanopogons im südlichsten

Balkan sogar überwintern, in folgedessen sind sie zumindest Zugvögel,

Die Macva, Morava-Mündung und die Sümpfe bei Negotin bieten ihr

doch vorzügliche Brutstätten.

82. Lociisiella fluviatilis (Wolf.).

Szerb: Trstenyak potocar.

A belgrádi múzeumban egyetlen berki tücsökmadár példány sincs,,úgyszintén egyéb adatok is hiányoznak. Reiser 1899 IX. 3-án talált egy

c/' példányt Negotintól északra, ahol egy szántóföldön le is ltte; ez

volna az egyedüli bizonyító példány a Balkánról.

lm Museum zu Belgrad ist kein Exemplar vorhanden, auch sonstigeBeobachtungen fehlen. Reiser begegnete am 3. IX. 1899. nördlich vonNegotin 1 c/', welches er in einem Acker auch erlegte; dies soll das

einzige Belegexemplar vom Balkan sein.


83. Lociistella luscinioides liiscinioides (Savi.).

Szerb: Trstenyak slavity. -' '; '" ' ' ' "'

A nádi tücsökmadár Szerbia nagy mocsaraiban honos ; nevezetesenolyanokban, ahol a talaj állandóan víz alatt van; itt áll a finom sásból

mvésziesen épített fészke is, igen közel van a víz színéhez. A költésidszaka alatt csak ritkán hagyja el fészke környékét. E madarak vándor-lása még érdekes kutatások tárgya lesz. Reiser a Negotin körüli nagymocsarakban találta, ahol 6 példányt ejtett el és egy fészekaljat gyjtött.

Der Nachtigall-Rohrsänger ist Bewohner der grösseren SümpfeSerbiens, insbesondere solcher, wo der Boden ständig unter Wasserliegt. Hier steht auch das aus zarten Schilfhalmen sehr künstlich

zusammengefügte Nest sehr nahe zum Wasserspiegel. Er verlässt seltenseine Nestumgebung während der Brutzeit. Der Zug dieser Vögelbildet noch eine interessante Forschungsaufgabe. Reiser fand ihn in

den grossen Sümpfen bei Negotin, wo er 6 Exempl. erlegte und einGelege sammelte.

B. o^ Negotinsko blato 2. V. 1899.

B. c^ Negotinsko blato 2. V. 1899. . ' r." V ; lB. ^ Negotinsko blato 2. V. 1899.84. Locustella naevia naevia (Bodo.). ,' ; - .

Szerb : Trstenyak cvrcity.

Negotintól északra Reiser 1899 május 13-án egy o^ réti tücsök-

madarat ejtett el, mely egy ott költ pártól származott nyilván. Meg-

felel helyeken valószínleg többször is elfordulhat ez a faj. További

példányok nincsenek.

Nördlich von Negotin erlegte Reiser am 13. V. 1899 1 e/' Heu-schrecken-Sänger von einem wahrscheinlich dort brütenden Paar. Angeeigneten Orten dürfte diese Art öfter vorkommen.

Keine weiteren Beleg-Exemplare. . . A85. Acrocephalus arundinaceus anmäinaceus (L.). ;

Szerb: Trstenyak droscity.

A nagy nádirigó a dunamenti mocsarakban igen közönséges ésmindenütt észlelhet; nemkülönben az ország más részeiben is igen

gyakori fészkel. Reiser 3 példányt ltt.

Der grosse Rohrspatz (Drosselrohrsänger) ist in Donausümpfen

sehr gemein und überall vernehmbar; auch in den übrigen Sümpfen

des Landes ist er sehr häufiger Brutvogel. Reiser erlegte 3 St.

Negotin — VI. 1895.B. — Kladov rit. 23. V. 1899.86. Acrocephalus streperà streperà (Vieill.).

Szerb: Trstenyak cvrkutity.

Mint az elbbi, a cserreg nádiposzáta is gyakori. Kivételesen még

90 LINTIA DÉNES

bokros kertekkel is megelégszik, vagy száraz nádasokkal, ahol néha

költ is. Reiser több példányt gyjtött Kladovo-nál, Negotin-nál és a

Timoka torkolatánál.Gleich häufig wie der vorige ist auch der Teichrohrsänger (Kleiner

Rohrspatz). Er begnügt sich ausnahmsweise sogar mit buschreichen Gärten

oder trockenen Röhrichten, wo er mitunter auch nistet. Reiser sammeltemehrere Exemplare bei Kladova, Negotin und an der Timokmündung.

B. çP Negotinsko blato 3. V. 1899.

87. Acroceplialus palustris (Bechst.).

Szerb: Trstenyak mlakar.

Az énekes nádiposzáta nem valódi mocsári madár; inkább a srnbentt és elgazosodott füzeseket kedveli, a folyópartok és tavak mentét;st kerteket is. Az országban meglehetsen el van terjedve.' Reiser8 darabot ejtett el és fészekaljakat gyjtött. Negotin, Novi Han (Knja-zevac mellett), Pirot, Nis, Blato na Vlasina és a Moravavölgyében.

Der Sumpfrohrsänger ist kein eigentlicher Sumpfvogel, vielmehr

liebt er die dicht verwachsenen und verwilderten Weidengebüsche dei'

Flußufer, Teiche und auch Gärten. Ist ziemlich verbreitet im Lande.

Reiser erlegte 8 St. und sammelte deren Gelege bei Negotin, Novi

Han bei Knyazevac, Pirot, Nis, Blato na Vlasina und im Moravatal.— ? Koprivstina 1899.B. — Negotin 3. V. 1899.88. Acrocephahis sclioenobaenus (L.).

Szerb: Trstenyak rogozar.

Az eddig említett nádi zenérek között a foltos sitke a leggyakoribbSzerbiában, ez is kerüli a tulajdonképeni nádsrségeket s mint azelbbi inkább a mocsárvirágokkal, sással, kákával és füvei össze-vissza-kuszált vízmenti füzes srségeket és bokrokat kedveli, ahol költ is.A tavaszi és szi vonulás alkalmával nagy mennyiségben észlelhet.

Unter den bisher erwähnten Rohrsängerarten ist der Schilfrohr-

sänger der häufigste in Serbien; auch dieser meidet die eigentlichen

Rohrdickichte und bevorzugt wie die vorige Art mehr die mit Sumpf-blumen, Schilf, Binsen und Gras wild verwachsenen Weidendickichteund Hecken der Gewässer, wo er auch brütet. Während des Herbst-und Frühjahrzuges is er viel bemerkbar.

Negotin 1895.

Negotin 1895.

Negotinsko blato 3. V. 1899.

B. ^ Negotin 15. V. 1899.Reiser sammelte 4 Exemplare.

89. Acroceplialus aquatica (Gm.).

Szerb: Trstenyak sevar.


Reiser a csíkosfej sitkét ritka fészkel madárnak mondja a

Balkánon és Szerbiában is; tavasszal és sszel ezekbl a Balkánra

nézve ritka madarakból 6 darabot gyjtött, és pedig: 3 c/'-et 18QQ. V.

4-én a Negoíin közelében lev Korvova melletti mocsaras srségekben,1 párt Santarius ltt 1900. VIII. 31-én Radujevac-nál és egy c/'-t 1900

IX. 18-án Jagodinától nem messze. Miután igen ritkán kerül szem elé,€zért valamely vidéken való elfordulását nehéz megállapítani.

Reiser hält den Binsenrohrsänger für einen seltenen Brutvogel

des Balkans und auch Serbiens. Er sammelte im Frühjahre und Herbst•6 St. von diesen für den Balkan seltenen Vögeln, u. zw. 3 am 4 V.1899 in den sumpfigen Dickichten der Korvova nahe bei Negotin;ein

Paar erlegte Santarius am 31. VIII. 1900 bei Radujevac und 1 c/' am18. IX. 1900 nicht weit von Jagodina. Da man ihn schwer zu Gesichtbekommt, ist seine Feststellung in einer Gegend nicht so leicht.

B. o^ Korvovo bei Kladova 4. V. 1899.

B.

92 LINTIA DENKS

91. Sylvia nisoria nisoria (Bechst.).

Szerb: Grmusa pjegava.

A karvalyposzáta Szerbiának bokros erdszélein, hegyvidéki kert-jeiben és berkeiben meglehetsen elterjedt fészkelmadár, de nem min-

denütt. Ezt állítja Reiser is, anélkül, hogy az okát megmondhatná.

Szerinte legszámosabb, fészkelve is, Kladova, Prokuplye és Ristovacnál.

Ezeken a helyeken gyjtött 5 c/'-t és 1 ?-t.

Die Sperbergrasmücke ist ein in den buschreichen Waldrändern,

Gebirgsgärten und Auen Serbiens ziemlich verbreiteter Brutvogel, aber

nicht überall. Dies behauptet auch Reiser, ohne die Ursache erklären zu

können. Am zahlreichsten ist sie nach ihm — auch brütend — bei Kladova,Prokuplje und Ristovac. An diesen Orten sammelte ,er 5 ç/' und 1 ?.

. Negotin 1895.

B. — Negotin 3. V. 1899.92. Sylvia hortensis crassirostris Creischm.

Szerb: Grmusa staglic?Egyik Ijertiposzáta, melyet a Szerb Állam-Múzeumban riznek, azt

hiszem, ide sorolandó. A keleti kertiposzáta úgylátszik Szerbiában iselfordul, bár erre vonatkozólag közelebbi adataim nincsenek. Hartert

elterjedési területéül Dalmáciát, Montenegrót, Görögországot stb. nevezi

meg, ami az én feltevésemict szintén támogatja.

Eine Sängergrasmücke, welche im Serbischen Landes-Museum

aufbewahrt wird, glaube ich zu dieser Form einreihen zu müssen. Die

östliche Sängergrasmücke scheint auch Serbien zu bewohnen, doch

entbehre ich näherer Angaben diesbezüglich. Hartert gibt als Verbrei-

tungsgebiet Dalmatien, Montenegro, Griechenland, etc. an, was meine

Vermutung auch unterstützt.

B. tf^ Kopaonik 23. IV. 1903.

93. Sylvia atricapilla atricapiUa. (L.).

Szerb: Grmusa crnoglava.

A barátkaposzáta, kivéve a legmagasabb hegyvidékeket, az egészországban általánosan ismert költmadár. Reiser 3 darabot gyjtött

Smederevonál és Negotinnál.

Der Schwazplättchen (Mönchsgrasmücke) ist, die Hochgebirgslagen

ausgenommen, im ganzen Lande ein allgemein bekannter Brutvogel.

B. — Kladovo 1899.B. o^ Prokuplje 9. IV. 1903.

2 B. o^ Kopaonik 10. IV. 1903.

B. — Kopaonik 20. IV. 1903.B. juv. Tekija 1. VII. 1905.

B. o^ Sv. Arangyel 24. IX. 1906.

Reiser sammelte 3 St. bei Smederevo und Negotin.


94. Sylvia communis communis Lath. ;:-•.:.

Szerb: Grumsa pjenica, , / . 1- i :.•

A mezei poszáta a leggyakoribb poszátafa] Szerbiában. Bol

94 LINTIA DENES

Die Wachholderdrossel ist nur ein Wintergast für Serbien. In

manchem Winter kommen sie in großen Scharen und verweilen längereZeit dort, wo sie ihre Lieblingsnahrung, die Wachholderbeeren finden.Anfang des Frühjahrs ziehen sie wieder nach Norden.

c^ Umgebung Belgrad 19. II. 1903.

o^ Topcider (b. Belgrad) 28. Xll. 1903.

? Topcider (b. Belgrad) 28. XH. 1903.

97. Tardus visävorus viscivorus L.

Szerb: Imelas.

A szerb hegység erdségeiben mindenütt elterjedt, állandó madár aléprigó. Reiser a Kopaonikon és Stara Planinán 4 darabot gyjtött.

In den Waldungen der serbischen Gebirgsgegenden ist die Mi-

steldrossel ein allseits verbreiteter Jahresvogel.

2 B. — Midzor 13. V. 1899.B. — Kppaonik 3. VI. 1903.B. o^ Vratnica 24. I. 1905.

B. ? Kosmaca 12. X. 1890. ^)

Reiser sammelte am Kopaonik und Stara Planina 4 St.98. Tardus pliilomelos philomelos Brehm.

Szerb : Gajski Drozd, Drozd.

Még gyakoribb mint az elbbi faj. Az énekl rigó költözködmadár.

Noch häufiger als die vorige Art ist die Singdrossel verbreitet;

sie ist Zugvogel.

Negotin 1895.

Negotin 1896.

B, ^ Kopaonik 17. X. 1890. ^)B. ? Nis 24. X. 1890. *)

B. ? Nis 25. X. 1890. *)

99. Tardus masicus L. (iliacas)

Szerb : Grozdarski Drozd, Drozd grozdarska.

A szlrigó csak átvonuló madár Szerbiában. A belgrádi múzeum-ban van egy példány, melyet Gyurity P. Negotinnál ltt 1895-ben.

Die Weindrossel ist nur Durchzugsvogel in Serbien. Im Belgrader

Museum ist ein Exemplar, welches P. Gyuritv bei Negotin 1895 erlegte.WO. Tardus torquatus alpestris (Brehm).

Szerb : Kos planinski.

Szerbia magas hegységeiben az örvösrigó nem ritka fészkel madár.

Reiser a Kopaonikon és Stara Planinán (Orlovkamen, Babin Zub) figyelte

meg és gyjtött 5 példányt. Túlnyomóan a törpeerd régiót lakja, aholfészket is rak, többnyire fenyfákon.

Auf den Hochgebirgen Serbiens ist die Alpenamsel (Alpendrossel)


kein seltener Brutvogel. Sie wurde von Reiser auf dem Kopaonik unddem Stara planina (Orlovkamen, Babin Zub) beobachtet und 5 St.gesammelt. Bewohnt vorwiegend die Krummholzregion, wo sie auchihr Nest baut, meist auf Nadelbäumen.

B. c^ Stara Planina — V. 1899.B. ? Sv. Nikola 11. V. 1899. : . .

B. — Kopaonik 17. IV. 1903.3 B. — Kopaonik 20. V. 1903. . -B. — Kopaonik 4. VI. 1903.101. Tardus menila aterríma (Mad.).

Szerb : Kos, Kos crni.

A feketerigó mindenfelé megtalálható az országban. A Balkánonkölt feketerigók úgylátszik mind ehhez a formához tartoznak. A vonulásidejében bizonyára olyan példányok is elfordulnak, melyek az északi

fajtához, a T. merula menda L-hez tartoznak. Ezt a jövnek kell mégkideríteni. Hogy erre nézve Ítéletet lehessen mondani, ahhoz az ÁllamiMúzeum anyaga igen kevés.

Der Amsel (Schwarzdrossel) begegnet man allgemein im Lande.Die am Balkan brütenden Amseln scheinen alle dieser Form anzuge-hören. Wahrscheinlich kommen während der Zugzeiten auch solcheStücke, die der nördlicheren T. menda menda L. Form angehören.Dies muß noch die Zukunft bestätigen. Um ein Urteil abzugeben,besitzt das Landes-Museum viel zu wenig Material. -

B. c^ Mirica 13. V. 1899.

c^ Topcider 28. XII. 1903.

o^ Skoplje 30. IX. 1904.

B. ? Bai Tepe 24. VI. 1905.

B. c^ Kursumlje 11. X. 1890.

B. ? Kopaonik 13. X. 1890.

102. Monticola saxatílis (L). , .

Szerb: Kamenisa, Stjenjak dzrljenoguz.

Szerbia sziklás hegyvidékein meglehetsen el van terjedve. A kövi-rigó igen vad madár és csak csendes, sziklás vidéken, sziklarepedésekbenvagy odvakban fészkel. Már áprilisban érkezik. Reiser 1 párt ejtett el.

In den felsigen Gebirgsgegenden Serbiens ziemlich verbreitet. Die

Steindrossel ist ein sehr scheuer Vogel und nistet nur an ruhigen, felsi-

gen Plätzen, in Felsnischen oder Felsspalten. Kommt im April schon an.c^ Sityevo 9. VIII. 1894.

— Grdelitjka Klisura 3. VII. 1903.Reiser erlegte 1 Paar. . , =

103. Saxicola oenante oenanfe (L.).

Szerb: Bjeloguza obicna.

96 " V LINTIA DÉNES

A hantmadár az országban mindenütt elfordul, hol fészkelésrealkalmas helyet talál. Reiser észleleté szerint Knjazevacnál és Jelosnicá-

nál is fészkel ; ltt is egy párt.

Der Graue Steinschmätzer ist an den verschiedensten Stellen des

Landes, namentlich an jenen, welche ihm Nistgelegenheit bieten, zu

finden. Reiser traf ihn brütend bei Knjazevac und Jelasnica, wo er1 Paar erlegte,

— Negotin 1895.B. juv. Mirica — 1899.4 B. — Bioce (okr. cacan) 27. IV. 1903.o^ Skoplje 30. IX. 1904.

B. ? juv. Bitoly 11. VI. 1906.

B. c^ Nis 26. X. 1890. ^)

B. ? Nis 26. X. 1890. *)

104. Saxicola hispanica xanthomelaena Hemp. & Ehrbg.Szerb: Bjeloguza primorska, B. dalmatinska.

Ez a szép hantmadár fleg az ország kopár, köves és sziklás vidé-

keit lakja. Szerbia északkeleti részében az elterjedési vidéke, az én meg-

figyeléseim szerint körülbelül Rámánál (Báziással szemben) kezddik,

egész Kladováig a Duna mentén. Az Alduna ezen szakasza ügy látsziklegészakibb elterjedési határa is. Ezen a vonalon gyjtöttem én a Dunabalpartján az én 5. Ii. xant/wmelaena-sorozsáomat Tovább északra

Magyarországon én sem találtam eddig. Erre vonatkozólag azonban foly-

tatom megfigyeléseimet.

Martert a Saxicola melanoleuca-i és stapazina-i fenti név alatt egye-síti. Az én erre vonatkozó megfigyeléseim nem igen vágnak összea Hartert úréival. E madár biológiai és systematikai tanulmányozásátazért további feladatommá tztem magam elé. (Lásd TermészettudományiFüzetek 1914. Temesvár. I. füzet 66— 67. oldal.)

A szerb Állami Múzeumban a következ példányok riztetnek:Fehértorkúak (aurita, albicollis) :

B c^ Sityevo 22. V. 1899.Feketetorkúak (melanoleuca) :

B. o^ (?)'Manastir Suhodol 8. V. 1899.

B. ^ Balta Berilovac 11. V. 1899.B. ? Sityevo 22. V. 1899.

Reiser szintén gyjtött mindkét typusból néhány példányt.

Diese hübsche Steinschmätzer Form bewohnt vorwiegend die kahlen,steinigen und felsigen Gebiete des Landes. Im nordöstlichen Teil Ser-biens beginnt sein Verbreitungsgebiet nach meinen Beobachtungen

ungefähr bei Rama (gegenüber Báziás) bis Kladova der Donau entlang.Dieser Abschnitt der unteren Donau scheint auch die nördlichste Grenze


des Verbreitungsgebietes zu sein. Tiefer gegen Norden habe ich ihnin Ungarn bisher noch nicht angetroffen. Diesbezüglich setze ich abermeine Beobachtungen fort.

Auf dieser Strecl

m ....... ^-^ LINTIA DENES

Reiser traf ilin besonders in den Weingärten längst der Donau

und bei Nis.

B. ^ Smederevo 18. IV. 1899.B. — Smederevo 18. IV. 1899.c^ Raska kraj Ibra 3. III. 1903.

B. a" Raska kraj Ibra 20. III. 1903.

B. juv. Bitoly 11. VI. 1906.

B. o^ M. Sv. Arangyel 24. IX. 1906.

B. a" Kursumlje 11. X. 1890. >^)

2 B. ? Kursumlje 11. X. 1890. *)

B. ? Raca 19. X. 1890. ^)

107. Phoenicurus phoenicurus phoenicurus (L.).

Szerb: Crvenorepka kovacity.

Egész Szerbiában elfordul, de seholsem gyakori. A kerti rozsda-farkú vándormadár, mely leginkább öreg füzeseket szeret, melyekben

fészkel is.

Reiser néhány példányt a Kopornik Planinán a Toplicavölgyben

és Jagodinanál gyjtött. Vájjon nem tévedt-e el néha a Pli. ph. mesoleiica

(Hemp. & Eehrb.) is Szerbiába; miután már európai Törökországban,Görögországban és Magyarországon is elfordul ?

In ganz Serbien vorhanden, aber nirgends zahlreich. Der Garten-

rostschwanz ist Zugvogel, der mit Vorliebe alte Weidenbestände (Kopf-

weiden) bevorzugt, wo er auch nistet.c^ juv. Vrany, Banya 4. VII. 1904.

B. o^ Vrany Banya 16. VII. 1904.

B. c^ Dubrovica 15. IX. 1904.

B. ? Negotin 23. IX. 1904.


B. o^ Nis 26. X. 1890. ^)

B. ? Nis 25. X. 1890. ^)

Reiser sammelte einige Exemplare auf dem Kopaonik im TalToplice und bei Jagodina.

Sollte sich nicht einmal auch Pli. ph. mesoleiica (Hemp. & Ehrb.)nach Serbien verirrt haben?! zumal sie auch schon in der europ. Türkei,

Griechenland und Ungarn vorgekommen ist.108. Phoenicurus ochruros gibraltariensis (Gm.).

Szerb: Crvenorepka kovaty.

A házi rozsdafarkú még gyakoribb, mint az elbbi faj.Der Hausrotschwanz ist noch häufiger als die vorige Art.

c^ Jelasnica bei Nis 21. V. 1899.

? Jelasnica bei Nis 21. V. 1899.

o^ Raska kraj Ibra 3. III. .1903.


B. ? Nis 26. X. 1890.

B. — Raska 20. X. 1890.109. Liiscinia megarhytichos megarhynchos Brehm.

Szerb: Slavuly mali, Slavuj.

Tavasszal mindenfelé hallatja kedves dalát. A fülemüle majdnemmindenütt fészkelve is található. A belgrádi múzeum példányai következk:

lm Frühjahre hört man ihren lieblichen Schlag auf allen Seiten.Die Nachtigall ist fast überall auch brütend zu finden. Die Exemplare

des Belgrader Museums sind: , . - .B. ^ Kladovo 23. IV. 1899. ' . :B. d" Raska 30. 111. 1903.

B. d" Prokuplje 10. IV. 1903. ; :

B. ? Kopaonik 13. IV. 1903. .

B. ? Bai Tepe 20. VII. 1905. ;':


110. Luscinia luscinia (L). •:

Szerb : Slavuly velika.

Reiser szerint a nagy fülemüle (a magyar fülemüle) Szerbiában

csak kevéssé van képviselve. Ó csak egy párt tudott szerezni, a Timoka-torkolatnál és a negotini temetben.

Nach Reisers Angaben ist der Sprosser in Serbien nur wenig

repräsentiert. Er konnte nur ein Paar bekommen (Timokamündung undam Friedhof von Negotin.) " V; ..:

o^ Ada ciganl. 1. Vlll. 1904. V . :"111. Eritliacus rubecula riibeaila (L.). ; -•:

Szerb: Crvendaty, Crvenovoljka. : ;:

A vörösbegy az ország hegyes erdségeiben, fleg azokban, melyek-ben sok aljnövényzet és bokrok vannak, nem ritka. Fészkét többnyire gyöke-

rek közé, vízmosásokba, sziklarepedésekbe, korhadt fatuskókba stb. rakja ;

igen korán érkezik és nagyon sokáig marad itt. Reiser 5 példányt gyjtött.

Das Rotkehlchen ist in den Oebirgswaldungen des Landes, beson-

ders in denen mit viel Unterholz und Gebüsch, nicht selten. Brutvogel,

welcher sein Nest meist in Wurzelwerk, Wasserrissen, Felsspalten, ver-

moderten Baumstämmen etc. unterbringt. Kommt sehr früh an undbleibt sehr lange da. Reiser sammelte 5 Exemplare.

— Negotin 1895.ç^ Knjazevac 8. V. 1899.

^ Mirica (Bez. Pirot) 13. V. 1899.o^ Kostur bei Raska 21. III. 1903.

? Cucer 21. IX. 1906.

^ M. Sv. Ilija 22. IX. 1906.j' M. Sv. Arangyel 23. IX. 1906.

100 LINTIA DENES

Família Accentoridae (Prunellidae).

112. Prunella collaris subalpinus (Brehm).

Szerb: Popity gluhi.

Szerbia magas hegységeinek az alpesi szürlcebegy jellemz madara.

Reiser a Zarkova Cuka és Babin Zubon (Stara Planinán), továbbá aKraljevo melletti Suvinél és Povljennél találta. Az általa gyjtött 3 pél-

dány is állítólag ehhez a formához hasonlít.

B. c^ Babin Zub (Pirot) - 1899.Auf dem Hochgebirge Serbiens ist die Alpenbraunelle (Flühevogel)

ein Charaktervogel. Reiser begegnete ihr auf Zarkova Cuka und Babin

Zub (Stara Planina), ferner auf Suvi und Povljen bei Valjevo. Seine 3gesammelten Exemplare sollen auch dieser Form gleichen.

. B. ç^ Babin Zub (Pirot) 1899.113. Prunella moduláris modularis (L.).

Szerb: Popity sivi.

A közönséges szürkebegy úgylátszik Szerbiában nem nagyon gyakori;

ugyanezt állítja Reiser is. Délmagyarországon igen sokszor észleltem

korán tavasszal, úgyszintén enyhe teleken is néhányszor. Szerbiában

való elterjedésére irányuló további megfigyelések még kívánatosak. Reiser2 darabot ejtett el.

Die Heckenbraunelle scheint in Serbien nicht sehr häufig zusein;

dasselbe behauptet Reiser auch. Ich habe sie in Südungarn sehr zeitlich

im Frühjahre oft beobachtet, auch in milden Wintern einigemal. Wei-

tere Beobachtungen für ihre Verbreitung in Serbien sind notwendig.

Reiser erlegte 2 St.

B. ? Raska 2. IV. 1903.

Família Troglodytidae.

114. Troglodytes troglodytes troglodytes (L.).

Szerb: Kunity carity, Carity.

Az ökörszem rendes állandó madár Szerbiában. Fleg bokrokbangazdag lomberdkben, sövényekben, gyümölcsöskertekben fészkel,melyek közelében kisebb folyók és patakok vannak. A fészek mindigjól el van rejtve a legkülönbözbb helyeken, ú. m. fagyökerekben, rzse-rakásokban, vízmosásokban, kunyhók fedelében, sziklarepedésekben,

hasábfarakatokban, fakéreg alatt stb. ; többnyire mohából gömb alakbanvan építve s csak oldalt van egy kis bejáró nyilasa. Kés sztl egésztavasz kezdetéig a lakóházak közvetlen közelében rendes jelenség.

B. — Kopaonik 16. IV. 1903.B. ? Kopaonik 16. IV. 1903.


Reiser 3 darabot ejtett el.

Der Zaunkönig ist ein regelmäßiger Standvogel Serbiens. Brütethauptsächlich in buschreichen Laubwäldern, Hecken, Baumreihen, Gärten,

in deren Nähe kleine Flüsse oder Bäche sind. Das Nest ist immer gutversteckt, an den verschiedensten Plätzen, u. zw. Baumwurzeln, Reisig-haufen, Wasserböschungen, Hüttendächern, Felsrissen und Spalten, Klaf-terholz, unter der Baumrinde, etc.; ist meist aus Moos hügelförmiggebaut, mit nur einem entsprechend kleinen Flugloche. Von Spätherbstbis Anfang Frühjahr in der nächsten Nähe der Wohnhäuser regelmäßigeErscheinung.

B. — Kopaonik 16. IV. 1903.B. ? Kopaonik 16. IV. 1903. ...

Reiser erlegte 3 St. ! .' ' :

115. Cinclus cincliis mendionalis Brehm.,

Szerb : Vodeni kos, Kosovac ronac. •i

Az összes Szerbiában elforduló vízirigók a mendionalis fajhoz tar-toznak. Ezt mondja dr. Hartert is és Reiser szintén ugyanilyen érte-lemben nyilatkozik. Sajnos nekem nem volt még alkalmam arra, hogyaz én délmagyarországi vízirigó-sorozatomat szerbiaiakkal összehason-

líthassam, hogy tehát az esetleges különbséget megállapíthattam volna.Szerbia összes hegyi patakjainál, a míg azok be nem fagynak, minden-napos madár, melynek hasznosságát Wollnhoffer Pál erdészeti fiskolaiadjunktus oly alaposan bebizonyította. (Erdészeti Kísérletek VIII. évfo-

lyam 1. és 2. szám, Selmeczbánya 1906.) Fészkét többnyire hegyi (tehát

tisztaviz patakok) közelében rakja, hidak, sziklakiugrások alatt, szikla-

repedésekben, gyökérzetben, vízimalombódékban, vízesések stb. alatt.

Reiser Szerbia különböz vidékein találta, nevezetesen : Toplidolnál(St. Planina), Balta Bezilovacnál, Janilo pataknál (jasikovnál), Bjela Crkva

Presjekenél stb.; 10 példányt gyjtött.

Alle in Serbien vorkommenden Wasseramseln gehören der Formmendionalis an. Dies sagt auch Dr. Hartert, und in diesem Sinne

äußert sich Reiser ebenfalls. Leider bot sich mir keine Gelegenheit

meine Serie Südostungarischer Wasserschmätzer mit solchen aus Serbien

zu vergleichen, um den eventuellen Unterschied feststellen zu können.An allen Gebirgsbächen Serbiens, solange diese nicht zufrieren, einalltäglicher Vogel, dessen Nützlichkeit Forstakademie-Adjunkt Paul

Wollnhoffer so gründlich bewiesen hat. (Erdészeti Kísérletek Jahr. VIII.

Heft. 1. u. 2. Selmeczbánya 1906.) Das Nest wird meist in der Nähe

von Gebirgsbächen (also mit klarem Wasser), unter Brücken, Felsvor-

sprüngen und Felsspalten, Wurzelwerk, Wassermühlenbuden, Wasser-

fällen, etc. angebracht.

Reiser traf ihn an verschiedenen Orten Serbiens, namentlich-

102 LINTIA DENES

Toplìdol (St. Planina), Balta Perilovac, Janilo-Bach bei Jasikov, Bjela

Crkva bei Presjeke, etc.; sammelte 10 Exempl.

Im Belgrader Museum sind folgende Exemplare!Negotin 1887.

Podgorac (okr. Timoi) 1897.

B. — Topli Do. — 1899.B. juv. Topli Do. 1899.

—c/' Bany. Reka (okr. Topd.) 5. II. 1903.

— ? Bany. Reka (okr. Topd.) 5. II. 1903.— d" Studenica 30. IV. 1903.B. ? Skoplje 7. VIII. 1905.

B. c^ Man. Sv. Arangyel 20. IX. 1905.

B. ^ Banja 7. X. 1890. ^)B. c^ Banja 18. X. 1890. *)

B. ? Kursumlje — X. 1890. ^)

Família Hirundìnidae.

116. Clieiidn rustica rustica L.Szerb : Lastavica.

Általánosan ismert és kedvelt madár Szerbiában a füstifecske.

Hséges lakótársa az embernek, mely kiválasztott otthonához ritkánszokott htlen lenni.

Allgemein bekannter und geschätzter Vogel ist in Serbien die

Rauchschwalbe. Sie ist ein treuer Wohnungsgefährte des Menschen, und

wird selten ihren gewählten Heime untreu.

B. — Brza Palanka 1889.B. ? Bai Tepe 28. VI. 1905.

B. juv. Nis 25. X. 1890. ^) , '

117. Hirundo urbica urbica (L.).

Szerb: Pilyak, Kosirity.

A molnárfecske is nagyon el van terjedve az országban. Életmódjahasonlít az elbbihez azzal a különbséggel, hogy nem ragaszkodik alakóhelyekhez, hanem sokszor meredek sziklafalakon is fészkel; így a

Kazán-szorosban is.

A belgrádi Múzeumnak van körülbelül 23 brpraeparátuma, melye-ket Brzakovity erdész 1904. VIII. 7-én Prokupljenél gyjtött s melyek

egy hirtelen beállott hideg folytán pusztultak el, továbbá

d" juv. belgrad 1904. VIII. 15.

Nicht minderzählig ist auch die Mehlschwalbe (Hausschwalbe)

im Lande verbreitet; ihre Lebensweise gleicht der Vorigen, mit

dem Unterschiede, dass sie nicht am Wohnorte gebunden ist. Sie


nistet oft an schroffen Felswänden (Kazanpass, Donauenge) in Gesell-

schaften.

Das Belgrader Landes-Museum besitzt etwa 23 Bälge aus Prokuplje,

gesammelt von Förster Brzakovity am 7. VIII. 1Q04, die Vögel warenin Folge der überraschend eingetretenen Kälte umgekommen ; ferner

^ juv. Beograd 15. VIII. 1Q04. .118. Riparia riparìa riparia (L). ,

Szerb: Bregunica, Bregunica cacavica.

Szerbia nagy folyóinak partjain, fleg azonban a Dunapart mentén

mindenütt nagy mennyiségben van. Kisebb-nagyobb csoportokban talál-

ható fészeküregeit, melyek 1/2— 1 méter mélyek és végükön kissékibvülnek, meredek partokba kaparja. Ide rakja mindenféle fszálakból,

gyökerecskékbl és tollakból lazán összetákolt fészkét. Egy ilyen nagyobb

partifecske-telep felzavart méhrajhoz hasonlít.

An den grossen Flussufern Serbiens, hauptsächlich aber längsdes Donauufers überall in sehr grossen Mengen. In den steilen Ufer-

wänden gräbt sie in kleineren und grösseren Gesellschaften ihre Nist-

röhre, die ungefähr 1/2— 1 Meter lang und am Ende etwas ausgebreitetist. Hier wird das Nest aus allerlei Gräsern, Wurzelchen und Federn

lose zusammengetragen. Eine grössere Uferschwalben-Kolonie gleicht

einem Bienenschwarm, wenn sie beunruhigt werden.

Negotin 1895.

B. — Brza Palanka-Radujev — 1899.119. Riparia riipestris (Scop.). ,

Szerb : Bregunica hridna. .

Reiser megfigyelése szerint a szirtifecske csak a Nis és Pirot

közötti hegyszorosban fordul el, de itt nagy számban. Itt ö 2 darabot

ejtett el.

Die Felsenschwalbe soll nach Reisers Beobachtung nur in der

Gebirgsenge zwischen Nis und Pirot vorkommen, hier aber in grosser

Zahl. Hier erlegte er 2 St.

B. o^ Sityevo 22. V. 1899.

C y p s e 1 i.

Família Cypselidae. (Macropterygîdae, Micropodidae.)

120. Apus nielba melba (L.). . .

Szerb: Ciopa velika.

A szirtifecskéhez hasonlóan a nagy sarlósfecske is elfordul, csak-hogy többnyire hozzáférhetetlen helyeket választ magának, a hova csak

igen nehezen vagy egyáltalában nem lehet hozzáférni. Vándormadár,

mely igen korán (márciusban) érkezik és késn (októberben) távozik.

104 LINTIA DENES

So wie die Felsenschwalbe kommt auch der Alpensegler vor, nur

wählt er sich meist unzugängliche Stellen, wo man ihm nur sehr schweroder überhaupt nicht nahe kommen kann. Zugvogel, der früh (März)ankommt und spät (Oktober) fortzieht.

•.— o^ Sityevo 22. V. 1899.

Morava kod Mramora 8. IV. 1903.

121. Apus apus apus (L.).

Szerb: Ciopa mala. Divlya lasta (Bjeli Pótok).

A közönséges sarlósfecske sokfelé el van terjedve Szerbiában, külö-nösen ahol megfelel fészkel helyeket talál. A Belgrád-, Nis-, Smede-revo, Golubac stb. körüli régi várfalak és tornyok, néha mészhegységek,

sziklafalak igen kedvelt fészkel telepei. A fészke mindig faliüregekben,repedésekben és hasadékokban, kisebb sziklaodúkban, vagy háztetk

alatt van megépítve. Vonulása igen rendszeres (kevés napi különbség-

gel): április utolsó napjaiban érkezik meg és már augusztus végénvonul el.

Der Mauersegler ist vielerseits in Serbien verbreitet, besonders

wo er entsprechende Niststätten findet. Die Festungsmauern von Belgrad,Nis, Smederevo, Golubac, etc.; alte Kirchen und Türme und mitunter

auch die Felswände des Kalkgebirges sind ihm willkommene Brutplätze.

Das Nest steht immer in Mauerlöchern, Spalten und Ritzen, kleineren

Felshöhlen oder unter Dächern. Sein Wanderzug ist sehr regelmässig

(mit wenigen Tagen Unterschied); die letzten Tagen des Aprils langt

er an, und zieht schon Ende August ab.— ? Smederevo 17. IV. 1899.

Beograd 6. VI. 1900.. Nis 5. XI. 1902.

Caprimulgi.Família Caprimulgîdae.

122. Capríinulgus europaeus europaeus L.

Szerb: Pomragusa, Polegusa, (Polyna Levca). Prilegalo (okr.

Vranyski), Zvonac (Jezevic b. Cacka).

Szerbiában, úgylátszik, a kecskefejnek két formája fordul el: a

közönséges és a déli forma. Reiser szerbiai gyjt és kutató utazásaalkalmával mindkét alakkal találkozott. A kecskefejket dr. Hartertpontosabb vizsgálat alá vette és az európai példányokat 2 fajra, az

europaeus és meridionalis fajra különítette el; utóbbi fleg a Balkánon

fordulna el. Dr. Madarász csatlakozik ezen állításhoz és «Magyarország

Madarai»-ban azt mondja, hogy Délmagyarországon különösen a meridio-

nalis forma túlnyomó lenne. Én is megnéztem a délmagyarországi


Caprimu/gus példányâimai {2 o^,4 ?), de egyiknek szárnya sincsen 190 m/malatt, azonkívül egyformán színezettek, csak egyik ?-et találtam egy

gondolattal világosabb színezetnek. E 6 darab közül, 1 o^ és 2 ?Újmoldovánál, tehát a szerb határ közvetlen közelében került meg. Azt

hiszem, hogy Szerbia északkeleti határán ez a forma a túlnyomó.

In Serbien scheinen 2 Formen des Ziegenmelkers (Nachtschwalbe)

vorzukommen : die gewöhnliche und die südliche Form. Reiser hattegelegentlich seiner serbischen Sammel- und Forschungsreise beide Formen

begegnet. Dr. Hartert hat die Ziegenmelker einer genauren Überprü-

fung unterzogen, und die europcäischen Stücke in 2 Formen : europaeus

und meridionalis getrennt; letztere soll hauptsächlich auf dem Balkanvorkommen. Dr. v. Madarász schliesst sich dieser Behauptung an und

sagt in seinem Werk «Vögel Ungarns», dass in Südungarn (besonders)die Form meridionalis vorwiegend sei. Ich habe meine südungarischen

Caprimulgus (2 o^, 4 $ ) gemessen, aber keiner hat die Flügellänge

unter 190 mm, auch sind sie gleich gefärbt, nur ein % ist eine Nuanceheller gefärbt. Von diesen 6 St. sind 1 j' und 2 ? bei Ujmoldova»also sehr nahe der serbischen Grenze gesammelt. Ich glaube, dass an

der Nordostgrenze Serbiens diese Form vorwiegend sei.Zajecar 18. IX. 1889.

123. Caprimulgus europaeus meridionalis (Hart.).

Szerb: vide supra.

Ez a déleurópai kecskefej forma, melynek jellemz elterjedési

helye dr. Hartert szerint Görögország, valószínleg Szerbia déli felében

is honos. Reiser 1899. július 17-én és 18-án két ? ejtett el Visoka

glavinnál Kremne mellett, melyek a meridionalis subspecieshez tartoznak.

Diese südeuropäische Form des Ziegenmelkers, für welche Dr. Har-tert als typische Lokalität Griechenland angibt, dürfte die südliche

Hälfte Serbiens bewohnen. Reiser erlegte am 17. und 18. Juli 1899.2 $ bei Visoka glavin neben Kremne, die der Subsp. meridionalis

angehören.

M e r o p e s.Fatnilia Meropidae.

124. Merops apiaster L. . .

Szerb: Zura, Pcelarica, Maslar (B. Milosevo).

A gyurgyalag Szerbiában nem ritka; a vonulási idszakokban azországnak igen sok helyén észlelhet. A partifecske módjára, nagyobbtelepekben fészkel Negotin-, Zajecar, Brza Palanka és Skopljenél. Fészek-

odvai azonban valamivel szélesebbek és majdnem mégegyszer olyan

hosszúak, mint a partifecskéé; az elfoglalt odvak különösen homokos

Í06 LINTIA DENES

partokban igen könnyen felismerhetk, miután alsó részükön két pár-

huzamosan húzódó keskeny barázdácskát mutatnak, melyek a madarak

lábaitól erednek a folytonos ki- bejárás folytán. Reiser 10 példányt

gyjtött az országban.

Der Bienenfresser ist in Serbien nicht selten ; während der Zug-

zeiten ist er in sehr vielen Teilen des Landes bemerkbar. Nistet in

größeren Kolonien nach Art der Uferschwalbe, bei Negotin, Zajecar,

Brza Palanka, Skoplje. Die Niströhren sind aber etwas breiter und fast

nochmal so lang wie die der Uferschwalbe; die besetzten Röhren sind,

besonders in sandigen Uferwänden sehr leicht zu erkennen, da sie an

der unteren Seite zwei parallel laufende schmale Furchen aufweisen, die

von den Ständern des Vogels durch das oftmalige ein- und ausschlüpfen

entstehen.

2 Negotin 1896.

B. — Brza Palanka — 1899.B. c^ Brza Palanka — 1899.2 B. o^ Skoplje 30. V. 1905.

B. c^ juv. Skoplje 24. VII. 1905.

Reiser sammelte 10 Exemplare im Lande.

U p u p a e.

Família Upupidae.

125. Upupa epops epops L.Szerb : Pupavac, Ciganski petas, (Zajecar).

Szerbia síkságain és völgyeiben mindenütt ismeretes. A búbosbanka a nyilt térségnek lakója s csak ritkán található az erdszéleken;

faodúkban fészkel. Április közepén érkezik meg és szeptemberbenköltözik el.

Reiser Kladovonál 1 párt ejtett el.

lm Flachlande und in den Tälern Serbiens überall bekannt. DerWiedehopf ist ein Bewohner des offenen Geländes, nur selten amWaldrande; nistet in Baumhöhlen. Kommt Mitte April und zieht imSeptember ab.

Zajecar 3. VII. 1889.

B. — Negotin 1895.B. — Brza Palanka 1899.B. — Ristovac 2. VI. 1899.Reiser erlegte 1 Paar bei Kladovo.


Coraciae.Família Coraciidae.

126. Coracias garnilus garniliis L.

Szerb : Smrdivrana, Plastara (Bez. Rudnicka, Cacanska, Vrany)-

A dombos vidéken és a völgyekben gyakori madár a szalakóta-Különösen az szi vonulás alkalmával közönséges; ezen idszakban a

rovarok roppant tömegének, különösen sáskáknak pusztítása által igen

hasznos; gyomra a kaszálás idejében néha pukkadásig van sáskákkal tele-

tömve. Többnyire faodvakban költ.

lm Hügellande und in den Tälern ist die Mandelkrähe ein häu-

figer Vogel. Besonders während des Herbstzuges ist sie gemein. Zu

dieser Zeit ist sie sehr nützlich durch Vertilgung kolossaler Mengen von

Insekten, besonders Heuschrecken. Ihr Magen ist zur Mähezeit bis zum

Platzen mit Heuschrecken gestopft. Brütet meist in Baumhöhlen.

Die Exemplare des serbischen Museums sind: . .Negotin 1895. . ,

Zajecar 22. V. 1888. . . '.

Knjazevac 6. V. 1899. ...'!B. ? Zajecar 6. V. 1899.

"'

Zvezdan (B. Timok) 20. IV. 1903.

2 B. o^ juv. Tudence 22. VI. 1905.' / . ' .

B. ? juv. Tudence 22. VI. 1905.

B. c^ Skoplje 23. IV. 1906.

H a 1 c y o n e s.

Família Alcedinidae.

127. Alcedo ispida ispida L.

Szerb : Kovac, Vodomar, Pogmurac (Dojkinci Bez. Pirot).

Tisztaviz patakok, folyók vagy vízerek mentén egyesével vagy

párosával találhatók; télen számuk állítólag növekedben van. A jég-madár Szerbiában állandó madár, mely fészkét majdnem a víz szine fölött

a part falába rakja; fészkel ürege 1 méter mélységig terjed.

An Bächen, Flüssen oder Wasserarmen mit klarem Wasser einzeln

oder paarweise zu treffen : im Winter soll ihre Zahl zunehmen. Der Eisvogel

ist in Serbien Standvogel, der sein Nest meist knapp ober dem Wasser-

spiegel in den Uferwänden anlegt; die Röhren sind bis 1 Meter lang.

Negotin 1895.

B. — Negotin 1895.B. c/' Skoplje 2. XII. 1904.

B. ? Kosmaca 19. X. 1890.->'

J08 LINTIA DENES

Pici.

Família Picìdae.

128. Picas viridis pinetanun (Brehm).

Szerb: Zuna, Zuna zelena.

A zöld küll ha nem is olyan gyakori, mégis egész Szerbiábanmeglehetsen elterjedt; a lombos erdket, fasorokat, facsoportokat és

nagyobb fáskerteket lakja. A szerbiai küllk mind e rövidszárnyú(pinetorum) formához tartoznak. Saját maga által ácsolt faodúkban fész-kel. Reiser nem tartja nagyon gyakorinak; 3 darabot ltt.

Der Grünspecht ist, wenn auch nicht sehr häufig, in ganz Serbienhübsch verbreitet; er bewohnt Laubwälder, Baumalleen, Feldhölzer und

große baumreiche Gärten. Die serbischen Grünspechte gehören alle

dieser kurzflügeligen Form (pinetorum) an. Nistet in selbst gemeißeltenBaumhöhlen. Reiser hält ihn für nicht sehr häufig; er erlegte 3 Stück.

Davidovac (B. Vranja) — IV. 1Q02.— d" Ristovac (B. Vranja) 26. X. 1903.— c^ Skoplje 2. XII. 1903.— c^ Skoplje 16. XII. 1903.B. ? Siricino 28. VIII. 1904.

B. o^ Skoplje 15. X. 1904.

B. ? Trnka 6. X. 1890. -»^

129. Picas canus canas Gm.Szerb: Zuna siva.

Reiser megfigyelése szerint a szürke küll állítólag Szerbiában

még ritkább, mint a zöld küll. Délkeleti Magyarországon én mindkétfajjal nagyon gyakran találkoztam, többek között a Duna mentén isszámtalanszor hallottam jellegzetes hangját a túlsó partról, ennek követ-

keztében Szerbia északkeleti határán nem lehet olyan nagyon ritka.Elfordulási helyei és életmódja hasonló az elbbihez. Reiser csak

1 párt tudott szerezni.

Nach Reisers Beobachtungen soll der Grauspecht in Serbien nochseltener sein, als der Grünspecht. Ich habe in Südost-Ungarn beide

Gattungen sehr oft begegnet, unter anderen längst der Donau unzählige-male ihren charakteristischen Ruf jenseits der Donau gehört; infolge-dessen dürfte er an der Nordgrenze Serbiens nicht so selten sein.

Vorkommen und Lebensweise gleich den Vorigen.B. — Bioce 27. IV. 1903.B. — Kopaonik 25. V. 1903.B. ç^ Kopaonik 13. X. 1890.Reiser konnte nur 1 Paar bekommen.


130. Diyobates major pinetorum (Brehin).

Szerb : Djetao veliki.

A nagy fakopáncs Szerbia harkályai között a legközönségesebb faj.Az országban elforduló példányok mind a pinetorum subsp.-heztartoznak. A házikertektl kezdve egész az serdkig mindenütt talál-ható. Szintén maga által mvésziesen kiácsolt fészekodvakban fészkel.

Télen igen sokszor cinegék vagy csuszkák társaságában lehet látni

tidvarokban és kertekben eleség után kutatva.

Reiser több példányt gyjtött.

Der Große Buntspecht ist die gemeinste Art unter den Spechten,

die in Serbien vorkommen. Die Großen Buntspechte des Landes gehören

alle der Subsp. pinetorum an. _

Von den Hausgärten bis in die Urwälder ist er überall zu treffen.

Nistet in künstlerisch selbst gezimmerten Bruthöhlen. Im Winter sehr

oft in Gesellschaft von Meisen und Kleibern in den Gehöften und

Obstgärten Nahrung suchend. . . ,.

Reiser sammelte mehrere Exemplare. -

Negotin 1895.

B. ? juv. Jelek (Kopaun) 1899. •; .

B. ? Jelasnica (Nis) 21. V. 1899. t

B. 5 Kopaonik 16. IV. 1903.— ? Beograd 17. X. 1903.B. 5 Pavlovac (Vrany) 11. XII. 1903.

— 5 Topcider (Beograd) 14. XII. 1903. . . ;B. S Pavlovac (Vrany) 15. XII. 1903.

B. — Pavlovac (Vrany) 15. XII. 1903. ; .— ? Zvezdan 30. XII. 1903. .....B. 5 Skoplye 15. V. 1906. . . . /.

B. ? Tacevac 6. X. 1890. *)

B. ? Kosmaca 12. X. 1890. ^) ; •

B. ? Kosmaca 19. X. 1890. ^) ' . . .

B. ? Raca 20. X. 1890. ->') ..

131. Dtyobates leucotos leucotos. (Bechst.) ' ; . '

Szerb.: Djetao jugoslavenski.

Reiser állítása szerint a fehérhátú fakopáncs ritka Szerbiában. Ha az

én eddigi — jóllehet nem magában az ország belsejében szerzett —megfigyeléseim szerint következtetnem szabad, gy azt hiszem, hogy ez a faj,ha nem is gyakori, azért mégsem olyan ritka Szerbia északkeleti részében.

Én az Alduna határának hosszában több mint 2 tuczat leucotost ejtettem

el és többet megfigyeltem. Vájjon a Duna vonala lenne éppen a válasz-

fala déli elterjedési területének, mely itt teljesen egyforma?!

Reiser Suhodol zárdánál (Novi Han), Cemerno-planinán (Ponor)

110 LINTIA DENES

és Strazi-planinán (Zogubice) 3 példányt gyjtött ebbl és a követ-

kez fajból.Reisers Beobachtung nach ist der Weissrückenspecht in Serbien

selten. Wenn ich nach meinen Beobachtungen — allerdings nicht imInlande selbst — etwa schließen darf, so glaube ich, daß diese Spezieswenn nicht hcäufig, so doch nicht selten in Nordost-Serbien zu finden

sei. Ich habe längs der Unteren Donau mehr als 2 Dutzend leiicotos

selbst erlegt und mehrere beobachtet. Sollte die Donau eine Trennungs-

wand zwischen dem nördlichen und dem südlichen Verbreitungsgebietebilden, das doch hier ganz gleich ist?!

Reiser sammelte bei Kloster Suhodol (Novi Han), Cemerno-pla-

nina (Ponor) und Strazi-planina (Zagubice) 3 Exemplare dieser und

folgender Art.

132. Dryobafes leucotos Lilfordi. (Sharpé & Doess.)Szerbia déli felében nyilván a balkáni fakopáncs helyettesíti az

elbbit, a mi Hartert közleményeibl is kitnik. Mindkét fajnak

Szerbiában való elterjedési viszonyainak további tanulmányozása igen

fontos volna. Itt röviden megemlítem, hogy én ezt a fakopáncsot Dél-

keletmagyarországon még nem észleltem ; tehát Szerbia északi határántúl nem hatol.

In der südlichen Hälfte Serbiens wird wohl der Lilfordspecht den

vorigen vertreten, was auch aus Harterts Mitteilungen ersichtlich ist.

Nähere Beobachtungen über Verbreitungsverhältnisse beider Arten in

Serbien sind von großem Interesse. Hier sei kurz erwähnt, daß ich den

Lilfordspecht in Südost-Ungarn noch nicht beobachtete, daß er über

Serbiens Nordgrenze nicht hinaufdringt.

B. — Kosaonica 16. II. 1903.B. S Kosmaca 17. X. 1900.

133. Diyobates minor hortonim. (Brehm.)

Szerb.: Djetao mali.

A kis fakopáncs nem oly ritka Szerbiában, mint gondolhatnók, csakhogy sokkal kevésbbé feltn, mint többi rokonai, emiatt ritkábban

észlelhet is. Költés idejében leginkább a vegyes lombú erdket kedveli;

azonban kés sszel és télen a gyümölcsöskertekben és parkokban iselfordul. Fészekodu csinálásához leginkább puhafájú törzseket választ.

(Nyárfát, nyírfát, hársfát és fzfát.) Dobolása a viharban egymáshoz

dörzsöld fatörzsek recsegéséhez hasonlít. Reiser néhány példánytStrmacnál (Zagubíce), Zucánál (Kursulmje) és Uzice-nél gyjtött.

Der Kleine Buntspecht ist in Serbien nicht so rar, wie man anzu-nehmen scheint, er ist viel weniger auffallend als seine Verwandten,daher auch seltener zu beobachten. Zur Brutzeit bevorzugt er meist

gemischte Laubwälder, dagegen kommt er im Spätherbst und Winter


auch in Obsgtärten und Parkanlagen vor. Zu seinem Nestbau wählter besonders Weichholzbäume (Pappeln, Birken, Linden und Weiden.) Sein«Trommeln» gleicht jenem Laute, welchen zwei große Waldbaumstämmeverursachen, wenn sie sich durch Sturm aneinander reiben und krachen.

Reiser sammelte einige Exemplare bei Strmac (b. Zagubice), Zuca

(b. Kursumlije) und bei Uzice.— ? Negotin 1895. / ; • - ,B. ? Kosmaca 18. X. 1890. ^) ' - .

134. Diyobates minor butarlini. Hart.

Ehhez az új subspecieshez sorolja Dr. Hartert a Dalmáciából,

Macedóniából, Konstantinápoly környékérl és Görögországból származó

kis fakopáncsokat is. Egy-egy darabot Hercegovinából és Szerbiából is

kapott, melyek szintén ezen subspecieshez tartoznak. Ez új forma elterje-

désének behatóbb kutatása igen értékes lenne.

Zu dieser neuen Subspezies zählt Dr. Hartert auch die Klein-spechte aus Dalmatien, Mazedonien, Konstantinopel und Griechenland.

Er bekam auch je ein Stük aus der Herzegovina und aus Serbien, diegleichfalls dieser Subsp. angehören. Genauere Nachforschungen über die

Verbreitung dieser neuen Form wären von großem Interesse.135. Diyobates médius splendidior. (Parrot.)

Szerb. : Djetao spednyi.

A közép fakopáncs, az ország vegyes lombos erdeiben gyakran fordulel ; télen a parkokban, gyümölcsöskertekben és fasorokban is kóborol.

Reiser 8 példányt gyjtött, melyekrl azt mondja, hogy nagyon

hasonlítanak a sanctijoliannis formához. Valószinleg azonban mindannyi

splendidior. (D. med. sanctijohannis valóban csak Délnyugat-Perzsiában

fordul el.)

Der Mittelbuntspecht kommt in den gemischten Laubwälderndes Landes häufig vor; im Winter streicht er auch in Parken, Obst-

gärten und Baumalleen umher.

Reiser sammelte 8 Exemplare, von denen er sagt, daß sie große

Ähnlichkeit haben mit der Form sanctijohannis. Es dürften aber doch

alle splendidior sein ! (D. med. sanctijoliannis kommt jedoch nur inSüdwest-Persien vor.)

— 5 Vrany Banya 24. VII. 1904. . .;:•.. . ;B. ? Ada ciganl. 1. Vili. 1904. . ;.

5 Mon. Vukovo 25. IX. 1904.

? Vranya 7. IX. 1904.

5 Skoplye (Kisela Voda) 24. V. 1905.

? Tetovo 7. IV. 1905.

S Vratinica 28. IV. 1905.

? Sv. Arangyel 23. IX. 1906.

112 LINTIA DENES

136. Picoides tridactyliis alpiniis Brehm.

Szerb.: Tukavica troprsta.

A háromujjú hcsik Szerbia havasregióit lakja. Úgy látszik, nemigen gyakori. Reiser a Kopaonik-planinán figyelte meg és el is ejtett1 ? és 2 fiókát 1899. VI. 26-án.

Der Dreizehenspecht bewohnt die Hochgebirgsregionen Serbiens.

Scheint nicht häufig zu sein. Reiser beobachtete ihn auf der Kopaonik-

Planina und erlegte auch 1 ? und 2 Junge am 26. VI. 1899.

B. — Kopaonik 4. VI. 1903.137. Dryocopiis martins martius. (L.)

Szerb. : Zuna crna.

Szerbia fenyvesekkel borított hegységein a fekete harkály sokfelé

el van terjedve, azonban sehol sem nagyobb számban. Fészekrakáshoz

többnyire öreg fenyfákat választ, ritkán lombosfákat. Reiser 3 példányt

gyjtött.

In den Nadelholzbeständen der serbischen Gebirge ist der

Schwarzspecht vielerseits verbreitet, jedoch nirgends zahlreich. ZumNestanlegen wählt er sich meist alte Nadelholzbäume, seltener Laub-

bäume.

Reiser sammelte 3 Exemplare.

B. — Kopaonik 3. VI. 1903.138. lynx torquilla torquüla.

Szerb. : Zmijoglava, Vijoglav.

Reiser csak egyszer találkozott a nyaktekercscsel 1899. V. 1-én a

Morava torkolatánál, a hol egy öreg % ltt; azonban szintén azon néze-

ten van, hogy máshol sem ritka az országban. Alakoskodó képessége

által könnyen elkerüli az ember figyelmét, azonban annál könnyebben

figyelhet meg tavasszal jellemz párzási hivóhangja által. A nyak-tekercs nem tulajdonképeni erdei madár, sokkal jobban kedveli a facso-portokat, nagy gyümölcsöskerteket, parkokat és kisebb ritkásabb tölgye-

seket, ahol kis faodvakban és lyukakban fészkel. Vándormadár.

Reiser begegnete dem Wendehals nur einmal am 1. V. 1899 ander Moravamündung, wo er 1 ad % erlegte; ist aber auch der Ansicht,daß er im Lande anderwärts auch nicht selten ist. Infolge Mimikry

leicht zu übersehen, umsomehr aber durch den charakteristischen Parungs-ruf im Frühjahr bemerkbar. Der Wendehals ist kein eigentlicher

Waldbewohner, er liebt meist Baumgruppen, große Obstgärten, Parksund kleine lichtere Eichenbestände, wo er passende kleine Höhlen oderLöcher zum Nestbau benutzt. Zugvogel.

B. 5 Kopaonik 18. IV. 1903.


Cuculi.

Família Cuculidae.

139. Cuculus canonis canorus.

Szerb.: Kukavica.

A kakukot egész Szerbiában igen jól ismerik. Tavaszi hivogatásáta paraszti nép szívesen számlálgatja, mert abból a további életéveirekövetkeztet. Tartózkodása mindig a kis madarakéval függ össze, mertamint ismeretes, a kakuk tojásait mindig idegen fészkekbe csempészibele és nem maga költi ki. Már áprilisban megérkezik. Ritkásabb lomboserdkben, s ezeknek is inkább a szélén tartózkodik, továbbá facsoportok-ban, parkokban, gyümölcsöskerteken s egyéb mezei fákon.

Reiser azt figyelte meg, hogy a kakuk Szerbiában különösen aMiliaria calandra calandra L. fészkébe csempészi a tojását. 4 példányt

gyjtött.

Der Kuckuck ist in ganz Serbien sehr gut bekannt; das Bauernvolkzählt im Frühjahre mit Vorliebe seine Lockrufe, um daraus auf dieeigenen weiteren Lebensjahre zu schließen. Sein Aufenthalt ist immervon denen der Kleinvögel abhängig, da wie bekannt, der Kuckuck seineEier in fremde Nester schmuggelt und nicht selbst ausbrütet. Kommtschon im April an. Er hält sich in lichten Laubwäldern auf, und dortauch mehr am Rande, in Baumgruppen, Parkanlagen, Obstgärten und ande-rem Feldgehölz.

Reiser beobachtete, daß die Kuckucksweibchen mit Vorliebe dieNester der Miliaria calandra calandra L. aufsuchen, um ihre Eiereinzuschmuggeln. Er sammelte 4 Exemplare.

— juv. Negotin 1895.— 5 Negotin 1895.B. 5 Vladic Han 1. VI. 1899. ,B. ? Vladic Han 1. VI. 1899.— ? Toponica (B. Nis) 25. IIL 1903.— 5 Nis 2. IV. 1903.B. S Skoplye 15. X. 1904. -,

S t r i g e s.

Familia Strigidae.

140. Bubo bubo bubo. (L.)Szerb : Bulyina, Jejina (Bez. Raska), Bukac (Palya, Bez. Belgr.), Bukaca

(Bez. Rudnik), Buh (Prilesko Polye), Bulyina jejina velika.

A buhú (nagy fülesbagoly) még elég gyakori Szerbiában. A szik-Aquila. 8

114 LINTIA DENES

las részekkel vagy srégi fákkal biro kiterjedt erdségekben él. Elfordul

még nagy kiterjedés nádasokkal biro mocsaras vidékeken is.Fészkét fleg sziklaodvakba és repedésekbe vagy kisebb barlan-

gokba rakja, néha még nagy öreg fák odvaiba is; rendesen több évenkeresztül is használja ezt. Állandó madár.

Der Uhu ist in Serbien ein noch zahlreicher Vogel; sein Aufent-halt sind ausgedehnte Waldungen mit felsigen Partien, oder mit uralten

Bäumen. Er kommt auch in Sumpfgebieten mit großen Röhrichten vor.Seinen Horst legt er meist in Felsspalten oder kleineren Höhlen an,

mitunter auch in den Höhlen großer alter Bäume, und benützt ihn

gewöhnlich mehrere Jahre nacheinander. Standvogel.

— 5 Nis (Umgebung) 19. I. 1903.5— ? Zlataric (b. Medbed.) 29. I. 1903.— S Prokuplye 20. IL 1903.

.)— ^ Prokuplye 20. 111. 1904,— ? Skoplye 14. I. 1905.B. S Nis 30. X. 1890. ^)

141. Otiis scops scops. (L.)

Szerb: Tyuk, Lulavac.

A füleskuvik mindenütt elfordul Szerbiában; némely vidéken mégigen gyakori is. így figyelte meg pl. Reiser a Kremne melletti hegység-ben nagyobb számban. Vándormadár, mely áprilisban érkezik és a kis-

madarak vonulásával ismét eltnik. Rendesen kisebb lombos erdkben

(itt is inkább a szélén), nagyobb gyümölcsöskertekben és egyéb

szállások körüli faültetvényekben tartózkodik. Alakoskodó színezete miatt

nehezen vehet észre s ezért sokszor kikerüli az ember tekintetét. Igen

szívesen költ kisebb faodvakban, ritkábban elhagyatott varjúfészkekben.

Die Zwergoheule ist in Serbien überall vorhanden; in manchen

Gegenden sogar häufig. So beobachtete sie z. B. Reiser in größerer

Anzahl im Gebirge bei Kremne. Sie ist Zugvogel, welcher im April

ankommt und mit dem Zug der Kleinvögel verschwindet. Hält sichgewöhnlich in kleineren Laubwäldern (und auch hier meist am Rande),großen Obstgärten und sonstigen Baumpflanzungen der Gebirgsmeiereien

auf. Sie sind schwer zu bemerken, wegen ihrer sehr großen Farben-

anpassung, werden daher sehr oft übersehen. Brütet besonders gerne in

kleinen Baumhöhlen, seltener in verlassenen Krähennestern.

Zajecar 1889.

B. — Kopaonik 18. IV. 1903.— S Zvezdan (b. Timok) 26. XII. 1903.B. juv. Skoplye (K. Voda) 24. V. 1905.

142. Asio otus otus. (L.)

Szerb.: Usina (b. Vranyska Banya), Sova utina.


Az erdei fülesbagoly elfordulását Reiser csak egyetlen esetben

tudta megállapítani egész szerbiai tartózkodása alatt; egy halva talált

példány nyomán. Valószínleg azonban nem oly ritka, csakhogy mint min-den bagolyfaj, keveset mozogyán, nappal igen könnyen elkerüli a figyel-

met. Tavasszal már könnyebben állapítható meg jelenléte, amikor alko-nyatkor párzási hangját messzire hallatja.

Reiser hat die Waldohreule während seines Aufenthaltes in Serbien

nur in einem einzigen Exemplar bestätigen können, welches er tot

auffand. Wohl dürfte sie aber nicht so selten sein, und ich glaube, daßsie, wie alle Eulenarten des Tages sich nur wenig bewegt, und so leicht

übersehen wird. Leichter

Aquila 23. évf. 1916. - OSZKepa.oszk.hu/01600/01603/00023/pdf/Aquila_EPA-01603_1916... · 2011. 6....

Documents

Transcript of Aquila 23. évf. 1916. - OSZKepa.oszk.hu/01600/01603/00023/pdf/Aquila_EPA-01603_1916... · 2011. 6....